Külföldre megy, és én nem várok rá. Elítélendő? Miért/Miért nem?

Te meghoztál egy döntést, azért, mert így érzed helyesnek. Azért, mert is nem lennél képes az ellenkezőjét tenni.

Akkor mi a fenét érdekel, hogy ez elítélendő-e vagy nem? Idegen emberek tanácsaival akarod nyugtatgatni a lelkiismereted?

Én sem várnék rá. Mi is 7 hónapja vagyunk együtt a párommal, és sosem voltam ennyire szerelmes még senkibe, mint most belé, de egyszerűen tudom hogy nem lennék képes egy ilyen kapcsolatra. Pár hónapig talán... aztán egyre halványabban élne már csak az emléke bennem, képtelen lennék úgy szeretni, hogy ennyire messze van tőlem. A 100-200 km-s kapcsolatokban sem bírtam 2 hónapnál tovább, akkor több ezresben hogy bírnám?

Hogy egy ismerősöm példájával éljek. A barátja kijelentette, hogy nyártól Amerikában fog dolgozni, örök hűséget fogadtak egymásnak, és sírva elváltak, megbeszélték hogy várnak a másikra. Na már most ebből az lett, hogy a leányzó minden hétfőn más srácról mesél, de mindig ugyanaz a sztori (gondolom nem kell ecsetelni)... eközben vigyorog a párjának, és jókedvvel fogadja az amerikába szóló repülőjegyet, a neki érkező márkás, drága ajándékokat... Megvan róla a véleményem. Úgy gondolom ennél sokkal tisztább és tisztességesebb ha azt mondod legyen vége. Attól a kapcsolatot tarthatjátok, találkozhattok, ha hazajön, és hiányoztok egymásnak, illetve ahogy előttem is elmondták, ha pár év múlva hazajön még mindig ott a lehetőség! Ha még tanulsz, felteszem fiatal vagy, nem érdemes várakozással eltölteni a "bulizós" éveket! 20/L

szia!

szerintem teljesen igazad van!

figyelj...ha nagyon szeretne akkor nem menni ki hiába munka...nem igy van?