Mit tehetnék, ha kiközösít a családom?
Sajnos sohasem jöttem ki a nagy családdal, ugyanis alapvetően teljesen eltérő értékeket vallunk, más az érdeklődési körünk, más dolgokat tartunk fontosnak - nem tudom, hogy alakult ki, miért vagyok "más", de ők ezt egyáltalán nem tolerálják.
Nálunk mindenki amolyan realista, otthonülő természet, soha senki nem megy sehova, senkinek nincsenek barátai, szinte mindenki valami boltban vagy áruházban dolgozik. A napjuk körülbelül azzal telik, hogy elmennek dolgozni, aztán a nap hátralévő részében a tévé vagy számítógép előtt tespednek.
Én gyerekkorom óta "művésztípus" vagyok, mindig rengeteget olvastam, verseket és szövegeket írtam, színdarabokat szavaltam, tehetségesen rajzolok. Nyílt és társasági ember vagyok, sok baráttal, szeretek ide-oda járni. Régebben sokat dolgoztam önkéntesként, több nyelven beszélek (kettőt otthon magamtól fejlesztettem fel középfoka szórakozásból), mindig is törekvő típus voltam.
A különbség pedig annyira kiüt már gyerekkorom óta. Hatan vagyunk unokatestvérek (hárman-hárman tesók), és viszonylag sok időt töltöttünk együtt, de én voltam az egyetlen, akit vertek a felnőttek(eltört egy pohár, puff egy pofon), egész életemben azt hallgattam, hogy önző és beképzelt vagyok (csak mert jó foglalkozást akarta, nem eladó lenni), miért nem vagyok olyan, mint a többiek, miért vannak barátaim, miért akarok valahova menni, mért nem jó nekem az, ami másoknak, miért dolgozok ingyen (önkénteskedés, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztam), mindig ugyanazok a vádak mindenkitől.
Az eredmény az, hogy ma a 20-23 éves unokatesóim-tesóim mindig otthon-ülő szüzek, nincsenek barátaik, nincsen munkájuk. Ketten járnak egyetemre kényszerből, plusz én (de csak én vagyok hajlandó dolgozni mellette, mert NEKEM bele kell adnom a rezsibe és mindent magamnak fizetnem), a többiek vagy munkanélküliek vagy valami kamuszakmát végeznek (pl. marketing OKJ), és ők sem akarnak egy napot sem dolgozni suli mellett.
Tulajdonképpen olyanok lettek, mint a család többi tagja, az iskolán kívül csak otthon tespednek a televízió és a gép előtt. Én más lettem, és ebből állandó konfliktusaim vannak. Legszívesebben elköltöznék már itthonról, de sajnos még ideköt az egyetem, meg a párom is, anyagilag megoldhatatlan a helyzet :(
Üdv a klubban!
Igazából ez ellen nem tudsz tenni... a sarkamra állhatnék én is, mert nekem olyan problémájaim vannak, hogy van 2 ház a nevemen, mert az egyik nagyszülőm ezt szerette volna (a mi házunk és a nagyszülőké), és sajnos ez itthon nem nagyon tetszett, mert költözni szerettek volna, de én ragaszkodom, tehát a beleegyezésem nélkül nem tudják eladni. Azóta körülbelül örülök, ha hagynak a vasárnapi ebédből... de természetesen nem ez az egyetlen régóta tartó probléma.
Hogy tudnék a sarkamra állni ilyen helyzetben? Max. mégjobban gyűlölni fognak, ha bármit is mondok, de úgy gondolom, hogy az ilyen nem testvér, nem szülő és egyátalán nem CSALÁD!
Törekedj arra, hogy neked "jobb" családod legyen!
Nyilvánvalóan erre törekszem, de már nem nagyon bírom idegileg ezt az egészet. Egyre ritkábban járok el családi rendezvényekre, mer biztosan az a vége, hogy elkezdenek engem szapulni. Itthon jóformán már hozzám sem szól senki, kivéve a napi 1-2 ordítást, leosztást és kötözködést. Anyámmal az elmúlt fél évben kb. annyit kommunikáltunk ezeket kivéve, hogy "hello".
A szülinapomon úgy köszöntött fel, hogy kiírta a facebook üzifalamra, hogy "boldog szülinapot" - pedig EGY lakásban tartózkodtunk.... ez már szinte megalázó. :(
válasza:Az még a jobbik eset, ha felköszöntöttek. Akkor hatlmas mázlid van!
Unokatestvérem a 25. születésnapjára komplett házat kapott, testvérem a 3 hónapos telefonja helyett kapott egy teljesen másikat + bicikli + a torta.
Idén azt a választ kaptam, hogy ne haragudj, nincs pénzünk semmire, majd jövő hónapban. Nem vagyok követelőző, de ruhákra nekem is szükségem van. Egyetlen nadrágot kértem! Több mint fél év után is ezt mondják. Pedig tényleg csak egy nadrága volt szükségem. Ahogy tudok suli mellett eljárok dolgozni, de annyit nem keresek, hogy mindent megtudjak magamnak venni. Sajnos olyanokra megy el a pénzem, hogy tandíj, villanyszámlát fizetem, mert szerintük az én gépem miatt ennyi a villanyaszámla... még véletlenül sem azért, mert testvérem járatja a saját gépét + két tv-n, két különböző meccset néz + a terráriuma.
Ez a legkevesebb baj, de ha barátommal enni szeretnénk hoznunk kell magunknak, és ha beleeszek a főzött ételbe kitörnek magukból.
Mellesleg kértem édesanyámat, hogy írasson be orvoshoz, ő ebben jártasabb, még telefont is adok, amiről hívhatja, mert gyanakodok betegségre... azóta is hívja! Pedig ismeri az orvost.
Egy kicsit megkönnyebbültem...
válasza: válasza: válasza:Ha valaki nagyon nem érzi jól magát, az mindent megtesz azért, hogy elköltözhessen. Hova köt az egyetem?? Ahhoz a lakáshoz, ahol a családod lakik? Tessék elmenni dolgozni a szabadidődben, kivenni a pároddal egy szobát valahol, ha lakásra nincs pénz, és nyugalom van.
Aki pedig arra panaszkodott, hogy az anyja nem intézi az orvost: ember, hány éves vagy, 3? Kikeresed az internetről a telefonszámot, felhívod, időpontot kérsz. Elmondod a panaszod, és betartod az utasítást. Ne legyél már ennyire életképtelen!
Szóval nyafogás helyett tessenek a saját lábikójukra állni és nem a családot pumpolni nadrágért meg azért ugye jó otthon lakni, mert etetnek, itatnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!