Mit szólnátok ha kiderülne, hogy a párotoknak nincsenek szülei? (meghaltak)

Ha magától nem mondja nem erőltetném. Pár hónap járás után lehet rákérdeznék, de csak ha biztosan tudom, hogy nem esne rosszul neki.

egyébként meg "sajnálom, részvétem". Ennyit kell mondani.

Általában lehet látni az emberen, hogy szeretne-e róla beszélni vagy sem.

Azt mondanám, hogy ne haragudjon hogy szóba hoztam, nem tudtam erről, és hogy többet nem hozom fel a témát.

Ha erre azt mondja hogy jó, akkor nyilván ezt akarja, ha meg azt hogy nem, Őt nem zavarja, nem fáj már neki, és úgy érezném hogy szeretné ha kérdeznék róla, akkor feltennék pár kérdést.

17/L

második vagyok, Részvétem, biztos nem könnyű így Neked.

Ha a pároddal szóba jön úgy alakítsd hogy ha azt akarod hogy beszéljetek kezdj el Róluk valamit mesélni, ha meg nem akarsz beszélni a témáról akkor mond el neki hogy ez van de ne feszegesse, mert nem szeretsz erről beszélni.

ismét én..

Akkor majd ha újra felhozódnak szüleidről valamilyen történetek, mondd meg neki, hogy szeretsz Róluk mesélni, mert jó érzéssel tölt el. Még ha nem is közvetlen ez után(hisz lehet ez váratlanul éri, és hirtelen nem tud kérdezni), de a későbbiekbe lehet majd kér egy képet Róluk hogy megnézhesse kihez hasonlítasz jobban, vagy majd lehet kérdez valamit, a lényeg hogy mond ki mindig amit szeretnél;)

Az egyik volt barátom árvaházban nőtt fel. Vagy is mondjuk inkább úgy ott élt 13 éves korától. Emlékezett a szüleire, és arra milyen körülmények közül jött. Persze arra is, hogy egyszer sem kapott még egy telefont sem a szülinapján, nem hogy ajándékot... Ő nem igazán szeretett beszélni az életéről. Úgy érezte nem tartozik sehova, nem kell senkinek. Ha szóba jött, akkor is csak keserűen emlékezett, de mindig végig hallgattam, és kérdeztem, hogy hogy is volt, miért került be... voltak ciklusai. Valamikor látszott rajta, hogy nagyon fáj neki, és nem akar róla beszélni, és volt amikor teljesen lazán beszélt a múltról, a családjáról. Én viszont nehezen találtam el, hogy mikor mesélhetek az itthoni dolgokról, a szüleimről és mikor nem, mi az ami már fájdítaná a lelkét. Érdekes volt, de nagyon tanulságos. Egyszer azt mondta ennél az is jobb lenne, ha meghaltak volna a szülei, de legalább tudná, hogy valaha szerették őt :S Nagyon rossz volt, hogy sehogy nem tudtam enyhíteni a fájdalmát.

Szerintem ha feljön ez a téma, akkor segíts a barátodnak, ő sincs könnyű helyzetben, nem tudhatja hogyan viszonyuljon hozzá. Mond el neki, hogy ez egy állapot, és nagyon szeretsz a szüleidről mesélni, mert úgy érzed, kicsit "megnyugszik" a lelked ha kiadhatod magadból! Sokkal egyszerűbb eset vagy így, mint ha nem szeretnél róla beszélni, hidd el!!!

Régebben nekem is szükségem volt arra, hogy beszéljek az elhunyt hozzátartozómról. Ez kellett ahhoz, hogy teljesen fel tudjam dolgozni, és ne legyen feszengés. Az akkori barátom ezt nem értette meg, és mindig elhesegette a témát. Lehet hogy azért, mert azt hitte nem jó róla beszélni, viszont az is lehet, hogy egyszerűen csak nem volt rá kíváncsi. Ezt már sosem tudom meg, minden esetre nagyon fájt, mégsem kértem soha hogy hallgasson végig. Szerintem kell hogy tudjatok erről beszélni, egy párkapcsolatban. Az, hogy nem kérdez annak a jele, hogy nem tudja hogyan viszonyuljon hozzád. 20/L