Hányévesen költöztettek el otthonról és mi volt az oka?

Én 18 évesen (lány) költöztem el otthonról, mert az anyámmal hasonló szitukat éltem meg. A pasija otthagyta 9 év után és ezt rajtam töltötte ki. Az érettségi szóbeli és írásbelije között elköltöztem a nagymamámhoz, ahol a nagybátyám is ott lakott. Amikor oda költöztem derült ki, hogy enyhén szólva alkeszek és ezt is rajtam töltötték ki az előzőekhez hasonlóan. Az odaköltözésem után 3 hónappal találtam melót, a meló után albit fizettem, de nem kell aggódni a 3 hónapot is bepótoltatták velem. Aztán ÉN NAÍV anyámmal 3 év után szóba kellett hogy álljak és azt hittem megváltozott, visszaköltöztem. Abban az évben végre felvettek egyetemre, megjegyzem mellette melóztam mint a barom és ekkora már nagyon jól kerestem. Persze anyámnál is tejeltem, mert olyan rendes kislány vagyok, aztán összejöttem a férjemmel. Mivel anyámnak nem volt szimpi közölte válasszak ő vagy a (mostmár) férjem. Iszonyú nagy balhé közepette ismét elköltöztem másodjára is. Csak példa anyám felújította a házát, míg otthon laktam, mivel neki csak rokkantságija van mert olyan "beteg". Részletezhetném még, de felesleges és érzed te is mit tanácsolok. Ennek kb. 6 éve és azóta az akkori barátom mostanra a férjem most várjuk a 2. gyerekünk, van saját házunk, autónk, normális családi körülményeink. Ne aggódj, ha meg akarod oldani megoldod a dolgokat, jöhet hideg vagy meleg rád. Akkor is lesz néha egyszerűbb vagy nehezebb ha pl. 5 év múlva költözöl, csak nem mégy addig az őrületbe és nem használnak ki.

Minden jót neked...

18évesen, már alig vártam hogy nagykorú legyek. nálunk pont az ellenkezője ment, anyám mindent megtett volna hogy maradjak (anyagilag legalábbis), mellette pedig könyékig túrkált az életemben, örökké belém kötött h hova megyek/mikor/kivel/minek, ne menjek sehova, inkább tanuljak(péntektől vasárnapig.), ha valahova elmentem felhívott minimum háromszor hogy mikor megyek már haza, kivel vagyok... szeretem, de kibírhatatlan volt, nem akarta hogy barátaim legyenek, csak azt h megmaradjak anyuci pici kislánya. úgy éreztem magam mint valami kedvtelésből és unaloműzésből tartott pincsikutya.

fogd a sporttáskád és MENEKÜLJ! :D remek önállónak lenni.:) 20/L

fél éve.anyámmal türhetetlen lett a viszonyom,számitógépfüggő és tojik a fejemre,kaja alig volt,és üvöltözött folyamatosan.

összeköltöztem párommal,és jól vagyunk.

apám az ország másik felében él.ő piás.

16L

Szia!

14 évesen anyám kitett otthonról, előtte néhány hónappal ismerkedtem meg a párommal, hozzájuk nem mehettem, mert anyósom utált másrészt még kiskorú voltam. Elmentem koleszbe és hétvégén náluk voltam vagy maradt bent koleszben. Akkor csak a családit kaptam meg suliban jártunk gyakorlatra és azért is kaptunk "fizetést" összesen 24 ezer Ft-om volt. Mellette amikor tudtam mentem melózni, kertészetbe, újságot hordani meg akárhová. A párom ekkor már dolgozott, 1 év után sikerült összegyűjteni egy kis garzonra, oda költöztünk, én kijártam a sulit, elmentem munkanélküli által finanszírozott tanfolyamra, meglett a 2. szakmám, aztán a párom azt szerette volna ha elmegyek még érettségizni is, beiratkoztam levelezőre, mellette melózni jártam, de a kettő nem ment együtt ezért ott hagytam a sulit mert kellett a pénz. Azóta dolgoztam, tavaly októberben teherbe estem a kisfiammal, terhesség alatt végig dolgoztam, anyósomék építkeztek, mi eladtuk a kis lakást és ki jöttünk ide hozzájuk, időközben meghalt a párom nagyapja, ő örökölte meg a házat, mikor anyóséknak felépült a házuk ők elmentek, én Júliusban megszültem, azóta 3-an lakunk itt. Időközben anyukámmal normalizálódott a kapcsolatom, mikor megtudta, hogy terhes vagyok megkeresett, "kibékültünk" azóta amiben tud segít. Apukámhoz soha nem mehettem lakni mert amíg élt nagymamám nem engedett be engem és a testvéremet a lakásba, mert meg volt róla győződve, hogy nem apukámtól vagyunk. Sajnos nyáron meghalt a nagymamám, még a temetésére tudtam elmenni, mert nem tudtam kire bízni a gyerekemet. Mikor szültem már ő már kórházban volt, miután megszültem átmentem hozzá a másik épületben feküdt, de amikor ott voltam pont aludt így el sem tudtam tőle búcsúzni. :( Szombaton született a fiam és ő rá két hétre szombaton halt meg.

26 voltam, de előbb kellett volna. Sokan vagyunk testvérek, már majdnem mindenki felnőtt addigra, és állandóak voltak a konliktusok. Jobb távolról szeretni, mint közelről szenvedni.

Szerintem költözz, főleg ha megteheted. Légy megfontolt, de ne rettegj a jövőtől, úgysem befolyásolhatod teljesen, hogy alakul.

18 évesen költöztem el, részint az egyetem, részint az általad is említett dolgok miatt. Gimi alatt egy perc nyugtom nem volt, suli után minden nap dolgoztam hat órát, anyám az összes pénzemet elvette azon a címen, hogy "jár neki, mivel felnevelt". Nem volt tinikorom, nem mehettem sehová akkor sem, ha éppen nem dolgoztam, hétvégente a kertet kellett gondoznom, illetve elvégezni azt a házimunkát, amit anyám egész héten nem csinált meg...

Egyetemre ezért direkt az ország másik végébe jelentkeztem, kollégiumban laktam, havonta mentem haza egy hétvégére, meg ünnepekkor.

Azóta sajnos újra szülőknél lakom, persze nem a sajátoméknál, hanem a férjeménél, és ugyanilyen gondok vannak. Elköltöznénk, de miből? Ketten nem keresünk annyit, hogy kijöjjön a lakbér rezsivel, kajával, öltözködéssel...

Szerintem nem egészséges dolog az, hogy egy gyerek 18 éves kora után a szülein lógjon. Mindenkinek rossz így.

19 évesen, mert nem kaptam a városban (pécs) munkát. Elmentem albérletbe, dolgoztam, majd fél év után visszamentem anyuékhoz, nem azért, mert rossz volt magam után takarítani meg főzni magamra, hanem mert a társaság hiányzott. De akkor már lett munkám szerencsére otthon is. Véglegesen 21 évesen költöztem el albérletbe, de a városból nem mennék el :)

Mondjuk nekem a fizetésem 50%-a... 69 ezret keresnék, ha még mindig ott dolgoznék, a lakbérem 30 ezer, a rezsim is kb annyi, szóval nekem kb az egész elmenne erre a csöpp lakásra. De most még GYES-en vagyok, egyetemre járok, ott kapok támogatást, meg diákhitelt meg családi pótlék, meg szüleim támogatnak egy kicsit, így tudom csak fizetni a lakbért meg a rezsit. Sajnos aki pl. minimálbért keres, annak nem sok esélye van úgy élni, hogy legalább egy albérletet ki tudjon venni egyedül. Persze sokan laknak lakótárssal de én nem lennék képes másokkal együtt élni, bár lehet azért, mert gyerekem van. Laktam már együtt 3 lakótárssal, nekem az elég volt.

23/L