Tényleg pazarlás amit teszek?

Hát nem tudom miért tené tönkre és h hogy kezeljük...mint írtam nem szórjuk össze-vissza, töredékét költjük "luxusra", nagy részét félretesszük a fiúknak meg magunknak.

Lehet sok embernek luxus ha mondjuk veszünk egy drágább tévét vagy ilyesmi, de 1: nem havi szinte költünk ilyenekre;

2: a bevételünkhöz mérten megengedhetjük magunknak (de gondolom most jön az, h "icsekedni" jövök ide, ami értelmetlen, csak leírom, h nem a semmiből költekezünk).

Mindenki az anyagi lehetőségeihez mérten vásárol.

Amikor rosszabbul ment nyilván már egy normálisabb pár cipő is luxusnak számított és én is jobban megnéztem melyik az olcsóbb élelmiszer.

Most hála az Istennek jobban élünk, természetes, h nem olyan színvonalon élünk, mintha töredékéből kellene gazdálkodni.

Soha nem veszekedtünk az anyagi dolgokon, most pont ezért is gondolkoztam el ezen és voltam kíváncsi kívülálló véleménykere is, mert meglepő volt férjemtől ez a mondat, holott ő is szokott jótékony célokra adakozni.

Nem kezeljük könnyelműen, sok embrt látok a környezetemben aki többet költ mint keres, az ilyen kiadások sem havi szintűek egyikünkél sem.Egyszerűen előfordul és jobb tőle a lelkemnek, ha segíthetek valakinek ezzel.Ezért is nem értem a sok rosszindulatú megjegyzést.

38-as: tehát azzal, h képeztem magam a keresetéből pazaroltam a pénzét?tudod, sok munkatársa panaszkodik, h mióta kint van az asszony nem hajlandó dolgozni, csak szórja a pénzt magára és él, mint Marci Hevesen.Olyan is volt, aki miközben a férje gürizett bepasizott, mellette jól jött a férje pénze.

Én úgy gondoltam arra fordítom a pénzt, amire eddig nem telt:tanulásra, hogy beindíthassam itthon azt a vállalkozást amit évek óta tervezünk, csak nem volt rá pénz.hogy hamarosan hazajöhessen a családjákoz és megéljük úgy, h együtt vagyunk és közösen visszük a vállalkozást anélkül, h belegebednénk a munkába és/vagy elhanyagolnánk a gyerekeinket.Ami hamarosan meg is valósul.

És mivel ő is és én is tudjuk honnan jöttünk, ha úgy gondoljuk adakozunk.Kiszórhatnánk azt a pénzt az ablakon is, ahogy sokan teszik.Mi hasznos dolgokra fordítjuk és IDŐNKÉNT hol ő hol én adunk egy nagyobb összeget jótékony célra.Ezen még soha nem vesztünk össze, igen, lehet a fejemhez vágni, h eddig, de voltaképpen az se volt komoly veszekedés.A vállalkozásom jó ideje olyan színvonalon fut, h jól élünk belőle, de még van 1-2 tervünk, így talán még egy évig kint marad-ettől függetlenül szereti a munkáját.

37-es:

Próbálok sorban válaszolni.

Lehet mondani, h nem egészséges egy házasságnak sokáig a távkapcsolat, viszont, míg szerényen éltünk ugyanúgy voltak olyanok, mint te, akik amiatt cseszegettek, h minek gyereket szülni ha kevés a jövedelem.Igenis foglalkozom a gyerekeimmel, boldog, kiegyensúlyozott gyerekek a mai napig és el sincsenek kapatva, viszont nem szenvednek hiányt.Sokan akkor pont ezt tartották veszélyesnek a házasságunkra."Örökös anyagi gondok, gürizés, kevés pénz, stressz, meglátjátok valaki félre fog lépni, mert ez taposómalom".

Lényeg a lényeg, akinek nincs rendben a kapcsolata vagy olyan a vérmérséklete az félrelép bármilyen házasságban, bármilyen anyagi színvonalon élnek.

Elég rosszat és jót megéltünk már együtt és igen, nagyon szeretem a férjem.

Nekem egyáltalán nem természetes, h ilyen sokat és ilyen körülmények közt dolgozik, hidd el, évekig próbáltam lebeszélni róla annyira féltettem, de mikor már nagyon nehezen ment itthon akkor leültünk, átbeszéltük és meghoztunk egy egyikünknek sem könnyű döntést.

A bevételből egyenesbe hoztuk magunkat, megalapoztuk a jövőnket és én itthon mindent megtettem, h megteremtsem az anyagi biztonságunkat és lehetőségeinket, h több lábon is álljunk és hamarosan hazajöhessen a férjem.

A pénzt nem szórjuk, bár jól élünk de van félretéve, a havi bevételünk több, mint 50%-át mindig eltesszük.

Van, h megengedünk magunknak ezt-azt, van, h nem.Időnként ha jónak látjuk fordítunk jótékony célra, ez sem havi szintű kiadás egyikünknél sem és mindkettőnket jó érzéssel tölt el, h segítünk valakiknek, nem hiszem, h pocséklás.Először fordul elő h ilyet mond, talán tényleg csak nyűgös volt, olyankor tényleg olyanokon is vitázunk amiken amúgy soha (és ez messze van a veszekedéstől).

A gyerekeimmel pedig nem fogalkozok keveset, amint hazaérnek iskolából, óvodából lefektetésig teljenen az övék vagyok, hétvégéken kirándulunk ide-oda, a munkámat elvégzem míg ők iskolában vannak, tanulni este (volt, h éjszaka) tanultam.Amikor pedig apa itthon van azt az időt mindig együtt töltjük és jól érezzük magunkat.Igen, én is hulla voltam, de tudtam, h ezen túl kell esni, h később megtalálhassuk a középutat, jusson is, maradjon is.

Az pedig, h az óvodának adtam EGYSZER mert jónak láttam nem jelenti azt, h nálam ez természetes és mindennapos.

Persze lehet az embert bántani azért is ha "van rajta sapka, azért is ha nincs".

Kissé elkanyarodtunk az eredeti témától, egyszerűen csak nem értettem ezt a vitát és érdekelt kívülállók hogy látják.

Pont mert igenis mindig mérlegelem amit a férjem mond és ha hülyeséget csinálok akkor igyekszem jóvá tenni és nem úgy vagyok vele, h nem érdekel a véleménye, csak élek bele a nagyvilágba.