A családom utál, és megvet amiért nincs munkám már hosszú ideje. Hogyan másszak ki ebből a helyzetből? 22/L

Érettségi után jártam fél évet egyetemre szüleim kényszere miatt, ami egyáltalán nem ment. Egyrészt mert kicsit sem érdekelt a szak, másrészt a hozzá kapcsolódó tantárgyakból egész középiskolában 2-es, 3-as voltam, tehát behozhatatlan hátrányom volt. Fizetősre jártam, így felesleges lett volna próbálkozni évekig. Aztán ezután elvégeztem 2 OKJ tanfolyamot ami szintén pénzbe került, szüleim fizették ki. Ezek nem felesleges hülyeségek, hanem nagyon is keresett szakmák, mindenki azt hitte hogy ezekkel 100% hogy lesz állásom.

Aztán nem így lett, több mint 1 éve fejeztem be a tanulást végleg, és azóta sehova nem vettek még fel. Mindenhol gyakorlatot várnak el, vagy protekció kellene. Már régen leadtam az igényeimet, és gyári, takarítói alkalmi munkákat vállaltam. Szóval már bárminek örülnék ami teljes munkaidős állás lenne végre. De nem jön össze semmi, mintha meg lennék átkozva. Szüleim úgy gondolkoznak erről az egészről, hogy ők mindent megtettek értem anyagilag hogy tanuljak, meg évekig eltartottak, és hogy nem hiszik el hogy 2 szakmával, érettségivel nem lehet állást találni a mai világban. Biztosak benne, hogy minden az én hibám, és nem is akarok dolgozni. Ilyeneket vágnak a fejemhez, nem csak ők hanem nővéreim is. Már mindent megvontak tőlem egy ideje, annyi hogy lakhatok itthon, de már azért is csúnyán néznek ha eszek. Semmilyen egyéb dologra nem adnak pénzt, még tisztálkodási szerekre se. De ennek ellenére sem találtam munkát, pedig már úgy élek mint egy félig hajléktalan, tehát mindent megtennék hogy legyen pénzem. Végre beláthatnák, hogy nem az akaratom a baj, hanem valóban szörnyű nehéz elhelyezkedni. Csalódtam bennük, hogy belém rúgnak az amúgy is rossz helyzetben, nem hogy bíztatnának és támogatnának lelkileg. Már sok megoldás megfordult a fejemben, még az öngyilkosság is, de tudom hogy az butaság lenne. Még arra gondoltam hogy más városban próbálok szerencsét, csak hát ahhoz is szükséges egy induló pénz. Nyugati határ mellett lakok, azt tartják ez még azok közé a városok közé tartozik ahol van munka bőven, tehát nem tudom hogy érdemes e innen elmenni, vagy máshol sem lesz jobb. Amúgy már azt sem tudom, hogyha végre sikeres fordulatot venne az életem, akkor helyre lehetne e hozni ezt az elromlott családi viszonyt. Vagy mostmár mindig életképtelen, szerencsétlennek fognak tartani?