Szerintetek is ciki, hogy nem akarok férjhez menni?

#20, természetesen azokról az élettársi kapcsolatokról, ahol van közös gyerek, van statisztika, tekintve, hogy a gyermekelhelyezés/tartás/kapcsolattartás semmiben sem különbözik a házasságtól. És a statisztika azt mutatja, hogy azon házastársi és élettársi kapcsolatok, ahol van közös gyerek, nem különböznek egymástól, ugyanúgy cc. 13 év ma a statisztikailag várható hosszuk Magyarországon.

A többedik gyerek vállalása az, amiben statisztikailag különböznek ezek a kapcsolatok, de ez a különbség is jelentősen csökkent a 2000-es és a 2011-es népszámlálás adatait összevetve...

Az, hogy mások mit kezdenek az Életükkel, meddig jutnak egy kapcsolatban, az nem izgat.

Ha a véleményem kérdezik: nekem sosem lenne elég egy egymás-mellé-verődés. Pláne eszembe nem jutna ilyesmire gyermeket vállalni. Nekem nem kerek, nem egész, nem megfelelő egy kapcsolat, amiben nem jön el a házasság.

A kapcsolat házasság nélkül, a király koronázás nélkül. Tudja a nép, hogy a trónörökös lesz a király...de amíg nem koronázzák meg, addig csak ígéret, beteljesedés nélkül.

Erről lehetne sokat beszélni/vitázni, de a lényeg, hogy mindenki olyan párt találjon, aki 100%-ig azt adja, amire vágyakozik a másik.

25N

#23 "A kapcsolat házasság nélkül, a király koronázás nélkül. " - szent igaz:) Ugye királyból is volt "kalapos", de ennél sokkal szembetűnőbb, ahogy a pápák leszoktak az 1960-as évek után a koronáról és a megkoronázásról, mert belátták, hogy az a szellemiség, amit a tiara képvisel, az bizony a múzeumba való:) Persze, ez pár évig okozott némi zavart az univerzumban, aztán a népek szépen megszokták, hogy a pápa az pont ugyanolyan pápa a korona és a koronázás nélkül is... és ma már inkább azt a pápát illetné az ultrakonzervativizmus bélyege, aki meg akarná koronáztatni magát...

Változnak az idők, és vele változunk mi is... (Tempora mutantur et nos mutamur in illis.Í:)))

nem tudom, hogy egyesek miért hiszik azt, hogy minden nőnek élete álma a férjhezmenés. nekem megkérte a párom a kezem, a gyűrűt elfogadtam, de a papírt nem írom alá. nekem a házasság lenne abnormális, a jogszabályi része ellenkezik az elveimmel.

nem kesergek, mert tudom, hogy bármikor feleség lehetek, ha mégis úgy döntök, de egyelőre maradok vénlány :P

Ez olyan kérdés, amit mindenki maga dönt el, hogy ő hogy szeretné. Ebben a kérdésben nincs jó vagy rossz oldal. Nem jobb vagy rosszabb aki házas vagy aki élettársi kapcsolatban él.

Soha nem akartam férjhez menni, pedig két komoly, hosszú kapcsolatom volt, akár lehetett is volna a másodiknál, mert az 17-27 éves koromban volt. Mégse lett házasság, mert én totál elleneztem, nem akartam. Aztán 28 évesen megismertem valakit, akinél azonnal éreztem, hogy na ő lesz a férjem. Magam is meglepődtem ezen. Ma már 2 éve házasok vagyunk :)

Élettársi kapcsolatban is ugyanaz az ember voltam, mint most házason, se jobb se rosszabb :)

"Változnak az idők, és vele változunk mi is..."

Szerencsére vannak örök értékű dolgok, amihez persze kell bizonyos értékrend. Szerencsére bármennyire értéktelenedik el a világ, még nem kell eldobnunk mindent. :)

#27, mindent nem is, max a kiüresedett, értelmét vesztett dolgokat, mint pl egy koronázás:) - vagy hát a saját véleményem szerint egy házassági aktus.

Mert hát mi volt a történelemben a házasság "POLGÁRI" értelme és társadalmi funkciója? Hát bizony az, hogy a magántulajdonlás kialakulásával a közösség számára követhetővé kellett tenni a felhalmozott tulajdon, vagyon útját, tehát a leszármazást. Ezt meg hogyan lehetett megtenni a DNS-teszt előtti prehisztorikus:))) időkben?

Hát úgy, hogy a nemzést eredményezhető szexualitást egy a közösség számára transzparens aktus keretei közé szorították, amit magyarul házasságnak neveztek el... és mindenféle tabukkal és tilalmakkal vették körül az ennek keretein kívüli szexualitást.

Ugye ezt az értelmet mára a sokkalta biztosabb DNS teszt anullálta, még ha olyan maradványait őrzi is a jog, mint a házasságból eredeztetett apasági vélelem...

Úgyhogy szerintem az lesz a következőkben - illetve azt látod egy jó ideje már - hogy akik a dolog mögött egyéb - magánjellegű - tartalmat látnak, egyéb okból fontos nekik (vallás, szokások, mittudomén), szóval találnak más lényegi tartalmat is a dologban, azok házasodni fognak, akik meg nem, azok nem, mert a házasság a társadalmi, közösségi funkcióját elveszítvén társadalmi ügyből magánüggyé vált.

Aminek még ilyen funkciója sem volt ebben a szokásrendszerben, az meg már nyugodtan kihaltnak minősíthető, mint pl. a házasság előtti szüzesség elvárása.

Szóval ma a házasság egy tipikus magánügy, ennyi, akinek valamiért fontos az köt, akinek nem fontos, az meg nem.