Milyen volt életed első összeköltözése valakivel?

Jó volt/most is jó, még mindig tart. Könnyű együtt élni, mert kompromisszumokat kötünk. Pl. csak ő főz és mosogat. Én minden mást megcsinálok (fürdő-wc tisztántartása, porszívózás, felmosás, macskaalom, szőnyegtakarítás).

Szerencsére ő pont ezeket utálja, én meg amiket ő csinál. A mosás, teregetés az közös program, mindketten csináljuk. A kutyát ő viszi le hajnalban, mert én nagyon korán kelek, neki pont belefér. Viszont az esti séta az enyém, amikor ő szeret már belesüllyedni a kanapéba. Nekünk könnyen megy az együttélés.

Csodás volt! Egyetem előtt már 2 éve jártunk, úgyhogy teljesen egyértelmű volt, hogy ha felvesznek minket akkor összeköltözés lesz.

Én iszonyúan vártam, és nem is csalódtam. Persze nem egyszerű együtt élni egy másik emberrel, de mindenképp jobb, mint a szülőkkel - kompromisszumokat és közös szabályokat lehet kialakítani.

De ha valamelyikőtök nem az a behódoló típus, akkor kell csatákat vívni bizonyos dolgokért. Pl sok fiú elég trehány és nem túl igényes a környezetére, ha neki kell rendbe raknia. De ha szeretitek egymást, akkor ezek nem mindennapos veszekedések lesznek, hanem alkalmak, hogy minél jobban megismerjétek egymást, és közelebb kerüljetek egymáshoz.

Az első nem sikerült igazán jól, kiderült, hogy nem illünk össze.

A második már teljesen máshogy, vele minden szempontból nagyon jó együtt élni. Egy-két kezdeti súrlódás volt, de hamar összecsiszolódtunk.

Remélem, nektek minden jól alakul! Sok sikert!

Az első nem volt jó. Túl sok mindent vállaltam magamra (konkrétan tényleg MINDENT én csináltam, az elején még azt hittem, ez így helyes), így aránytalanná vált a dolog, ő unalmában gépezett, én meg kikészültem. Idővel már nem jártunk el sehova, szinte semmilyen kapcsolatunk nem volt. 4 évig éltünk együtt, aztán vége lett.

A másodiknál okosabb voltam, de az sajnos önmagában nem elég. Ott nem volt igazi szerelem, úgyhogy hamar kikészítettük egymást apróságokkal, pl. a plafonon volt attól, hogy én elalvás előtt elég sokáig forgolódom, nehezen találom a helyem.

A harmadik még csak három hónapja tart, egyelőre jónak tűnik. Pedig ez a legnehezebb, mert mindketten rengeteget dolgozunk és nagyon fáradtak, feszültek vagyunk. De mindkettőnknek van már tapasztalata, így tudjuk, hogy nagyon toleránsnak kell lenni, az apróságokat pedig letojni (nekem pont ugyanannyiból tart lehajtani a vécédeszkát, mint neki). De azért kell a szerelem is, mert pl. az, hogy mocorgok és emiatt esetleg később tud elaludni, nem apróság. De ő úgy fogja fel, hogy aranyos vagyok és egy Ficánka :)

Sose költöztem össze senkivel és nem is tervezem.

Az ittalvás-ottalvást ismerem.

Az nagyon jó.

Amikor nála vagyok, én vagyok a vendég örömmel elfogadom a kiszolgálást, amit kapok, és elfogadom a kiszolgálás/háztartás hiányosságait is, hiszen én vagyok a vendég, és az ő territóriumán vagyok, eszembe sem jut kritizálni semmit. Ha valamivel elégedetlen vagyok, pl. nincs WC-papír, akkor kérem, hogy legyen, és akkor megkapom.

Amikor ő van nálam, akkor ugyanígy fordított szerepekkel.