Anyám szinte utál engem. Mit csináljak? Sokat sírok emiatt.16/L

Jól tanulok, fogadóórán is jókat hallott rólam az anyám. Nem járok el bulizni, nem drogozok. Segítek otthon, ha megkérnek rá,de akkor mindent megcsinálok amire megkérnek. A tesómra sokszor vigyázok(5 éves). Anya sokszor belémköt minden kicsinyes dologban is, mikor a bnőm itt volt nálunk, döbbenten mondta utána nekem, h nem gondolta volna ezt róla.. Az egyik összeveszésnél egy hete elvette kettő könyvemet és mondta hogy el fogja ajándékozni, ezek a könyvek szinte a világot jelentik számomra, és mind2-t én vettem a zsebpénzemből, hiába mondtam neki h nem veheti el, 'nem érdekli, az ő nevén van a ház, úgyhogy bocs..' Tegnap megint összevesztünk, olyanokat vágott a fejemhez hogy 'nyugtatót szed miattam már egy hónapja, és agyvérzése lesz a sok idegességtől, és lesz komoly betegsége is.' Hát nekem már van krónikus bélgyulladásom, mert pár éve állandóan hajtottak mint állatot a suliba, 4-essel kb haza se mehettem, a sok stressztől lett ez a betegségem. De ezt nem mondtam nekii tegnap. Mondtam neki hogy mostanában sokszor gondolok arra hogy ha elütne mondjuk a busz és meghalnék, akkor sztem nem is lennének szomorúak.. Anya csak annyit mondott h 'ő hamarabb fog meghalni mint én, mert egyszer suliból hazajövök és mondjuk lógni fog a lámpáról.' Ez már sok volt nekem, tegnap 1,5 órán keresztül csak sírtam, úgy aludtam el, tegnapelőtt is sírva aludtam el. Anya sokszor üt is, ha vmi nem tetszik neki. De sztem az erőszak nem megoldás.. Meg mondta h inkább meg se szült volna.. Ja azt is mondtam neki, hogy 'lehet hogy most atinédzser időszakomban vagyok, és sztem jobb lenne ha most hagynának kicsit, 'kitombolom magam', és utána minden újra a régi lesz..' Amúgy néha visszaszólok, de nem mindig, és nem durván.. Állítólag amiatt is ilyen az anyám mert velem csak baj van: emiatt a vastagbélgyulladás miatt kontroll havonta, nyáron elkaptam egy vírust, már kigyógyultam belőle, de most újra csökken vissza a vérlemezszámom, szájpadlásműtétem is lesz, mert nem tökéletesek a fogaim. És időnként menni kell orvoshoz ezek miatt, de erről nem én tehetek!!! Mit tegyek? A z őszi szünetben mentünk wellnesezni együtt pár napra, akkor is úgy összevesztünk, hogy csak sírtam utána.. Nagyon nem bírom ezt!! Sokszor gondolok arra hogy a busz elé futok, vagy felvágom az ereimet, minek éljek, ha a családom utál(a tesóm mindenér beárul, apa meg anya pártján van)? Semmi értelme akkor az egésznek..