Bennem ki tartja a lelket?!

Kezd mostmár nagyon elegem lenni mindenből. Ne haragudjatok amiért itt fogok nyavalyogni de senkim nincs akivel ezt megbeszélhetem és tanácsot adna. Van egy férjem és egy 1 éves kisfiunk. A nagymamámmal élünk, aki felnevelt engem. Péntek hajnalban kaptam a hírt hogy strokeot kapott. Jelenleg is kórházban van, megfigyelés alatt tartják és szerencsére már jobban van. De én az egész hétvégét sírással töltöttem, nagyon aggódtam. Beszélni sem tudott. A férjemtől csak annyi tellett, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Azóta azt hallgatom hogy mostmár kapjam össze magamat. Eleve mélyponton van a házasságunk, erre rátett egy lapáttal nagymamám is. A 41 éves nagybátyámra én főzők mert annyira gyerek maradt hogy elmondani sem tudom. A férjemnek 10 percig könyörögtem hogy legalább etesse meg a kutyáinkat. Minden rám szakadt. Nagymamám dolgát is én csinálom jelenleg, de annyira bánt hogy a férjemtől egy ölelésre sem tellik. A saját fiunkra nem képes vigyázni amíg én főznék/takarítanék. Egyszerűen elmenekülnék a világból. Nem szeretnék hisztisnek tűnni, de úgy érzem most annyira összecsaptak a fejem felett a felhők hogy megbolondulok. Adnátok tanácsot hogyan legyek erős és kitartó? A nagymamám csodálatos egy ember, annyi mindent kibírt az életben, én pedig egy telesz*rt zokninak érzem most magam.