Mi "tartja bennem a lelket a negatívitás felé", ha egyértelműen tudom és érzem, hogy jobban jövök ki mindenből ha a pohár félig tele van?

suli már totál leszívja az energiám, sajnos nem vagyok kíváncsi a legtöbb osztálytársamra mer baromi unalmasak, valszeg én is az vagyok nekik

ha vkivel beszélek suliba az csakis osztályon kívüli

kb 7-8 éves koromig amíg nem gondolkodtam túl sokat, egy teljesen gátlástalan, vidám srác voltam...

aztán jött ez a primitívkedés, ez a káromkodásos korszak, amiben én nem vettem részt, de az osztálytársaim mind benne voltak, és jól érezték magukat, fesztelenül..innen indult a dolog, majd jött minden féle lelki gond, már már alig bírok úgy kommunikálni bárkivel hogy ne gondolnék arra hogy úha, most mit cseszhetek el a hanglejtésem nem lesz megfelelő, vagy a mimikám, vagy bármi idétlenséget csinálok, ami miatt oka lesz arra hogy egy balf.sz idiótának tartson...

néha jobb néha nagyon magam alatt vagyok, és olyankor különösen erős bennem ez az érzés. holott most már nem ad senki okot rá, egyszerűen rám ragadt a korábbi évek alatt

borzasztó nagy hangulatember vagyok, néha már magamon is kihülök, hogy mennyire vidám vagyok és minden baromságok virulok, máskor meg semmi egyszerűen semmi sem tud felvidítani, sőt csak ront, ha a többiek röhögnek egész nap.. de ők ilyenek ált, minden nap tudnak vmin röhögni, MINDEN NAP..nekem ez 2 hetente egyszer fordul elő hogy olyan vidám lennék

csak egy barátommal érzem jól magam

lehetséges hogy helyzet és környezet változtatás nélkül megváltozzak és jó útra térjek, vagy még várjak fősulira?

de az a gond hogy így tanuláshoz is alig van kedvem:\

18f