Nem szeretném anyukámat elveszíteni, de bajban van. Mit csináljak, hogy rám hallgasson? (lent részletesen leírom)
Szóval... anyukám már elég régóta cukorbeteg, de egyáltalán nem foglalkoztatja, szó szerint "le**arja".
Mindig mondogatjuk neki itthon apával, hogy akár vak is lehet, meg ehhez hasonlók, ő csak nevet rajta, és azzal viccelődik, hogy majd én olvasok neki, meg mesélek, meg tologatom majd a tolókocsiban, meg ilyen hülyeségek. Már régen mondtam neki, hogy ne csinálja ezt, szedje a gyógyszert (ami nincs is kiváltva), oltsa magát (mert sajnos kellene..., mivel a cukorja 15 fölött szokott lenni). Fel nem tudom fogni, hogy egy felnőtt nő, aki szeret élni (mert szeret, boldogok vagyunk), hogy tud így gondolkodni. Miért nem gondol bele abba, hogy mi lenne az unokákkal, apával, gyerekivel, ha lenne vele valami komoly baj??!!
Régebben volt kettős látása, meg még voltak problémák (de nem tudom pontosan, hogy mik, mert azt is eltitkolta), a kórházban kötött ki, és még 14 lehettem, mikor hazajöttem suliból, vártam, hogy elújságolhassam a matek 4-esem, erre apa szomorú fejjel, hogy anya kórházban. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire kiakadtam, lelkileg összeomlottam, nagyon féltettem, mert imádom anyát, ő a legfontosabb a világon!
Aztán mostanában se változott semmi, nem oltsa magát, eszik mindent, édességeket, nem törődik a cukorbetegségével, meg a nem tudom mijével (mert még van egészségügyi problémája tudom, mert korábban nyugdíjba ment). Sajnos pár év alatt nagyon sokat fogyott (pedig sokat eszik), már rendesen vékony, az arca sem olyan, mint régen volt. :( Annyira szeretem, és annyira féltem, hogy minden nap mikor jövök a suliból, rettegek, hogy ne az legyen, mint 4 éve, hogy anyu kórházban... :(
Hiába beszélünk vele, senkire nem hallgat, az orvost meg látni sem akarja. Mit lehetne mégis csinálni???
Már elmondtuk mivel jár a hülyesége, mindennel próbálkoztunk, de NEM BÍROM VÉGIGNÉZNI, meg BELETÖRŐDNI ABBA, ahogy tönkreteszi magát... :((((
Bocsi, hogy sokat írtam, de nagyon kikívánkozott belőlem.
Egy 18 éves aggódó lány :(
Köszi, hogy írtatok.
Van inzulin, meg minden, csak be kellene oltania magát... Régebben oltotta magát (napi 3-szor vagy 4-szer kellett volna, ehhez képest hol beadta egyszer, hol nem...), de szerintem "megunta".
Nem tudom mi lesz, ma is felhoztam neki, de nem foglalkozott vele! :-(
Az orvosos dologgal már próbálkoztam, mert ugyanaz a körzeti orvosa, aki nekem, és elmentem... Annyit mondott küldjem be anyum, de egyszerűen nem megy el anyukám... Mennie kellene kivizsgálásokra is, de szerintem ez meg sem fordul a fejemben. 58 éves anyukám (és ahhoz képest, hogy pár éve kicsit megváltozott az arca, kevesebb a haja is), de a korához képest még így is sok évet letagadhatna... Szóval az nem lehet, hogy azért nem oltja magát, mert esetleg nem szereti magát, nincs megbékülve magával. Szeretem, de valahol mérges vagyok rá, hogy lehet ilyen önfejű, miért nem gondol legalább ránk... Tudja, hogy ő az életem, a suliba is szinte csak miatta (nah, azért magam miatt is) tanulok, direkt azt akarom, hogy büszke lehessen rám. Remélem előbb-utóbb rájön, hogy nem csinálhatja ezt sokáig -csak nehogy már késő legyen-. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!