Ti mit szóltok? Elengednétek nem sokkal szülés után a férjetek 3 napra, legénybúcsúba?

Miért forgatod ki mindenki válaszát?

Egy szóval sem írtam, hogy anyuka is elmehet. Nyilván a bébi teljesen tőle függ, nem hagyhatja ott. Egy férfinél meg előfordulhat, hogy munka miatt el kell utaznia.

A konkrét példában, amit írtál meg még egyszerűbb a helyzet. 3 napig Katalin is el lesz Vilmos nélkül a rakás segítségével.

Neked sem ártana egy kis szövegértelmezés.

Igen és anyuka nem szoptat három napig akkor megáll a tej majd újraindul. Vannak elképzeléseid az biztos.

Na először szülj te is gyereket.

Elengedném, persze. Attól még, hogy gyerek született, nem áll meg az élet.

Nem mellesleg ha nem szoptatnék, én is elmennék, ha úgy alakulna, és apára hagynám a gyereket. A szoptatáson kívül ugyanis minden mást meg tud csinálni ő is. Különösen ha ötvenfős személyzet sürög-forog körülötte :D

Akkor lefordítom kevésbé értelmetlenné a kérdést.

Ha apukának jár a szabadság ilyen esetben, tehát elutazhat és szórakozhat, akkor anyukának nem jár ugyanez?

Az a felháborító, hogy nem jár, hiszen tőle függ a gyermek ami közös felelősség, közösen vállalták stb. Tehát ez a "rendszer" hibája, hogy ugyanolyan felelősséggel tartozó emberek közül a férfinak valahogy mégis kevesebb kötelessége van, vagy ha van, kijátszható a "ne légy sárkány" aduval.

Ettől függetlenül a kérdés rosszul/támadóan van feltéve. Támadóan fognak válaszolni kérdező!

Eloszor is, hogy Katalin nem maradt egyedul. Masreszt, kivetitve a normal emberekre:

Elfogadhato, hogy egy par ferfi tagja -gyerek nelkul- elmenjen 3 napra bulizni a feleseg nelkul? Ha igen, akkor annyiban valtozik a dolog, hogy a nemreg szult felesegnek szuksege van-e a ferjere? Ha en lennek ilyen helyzetben es nem lenne segitsegem, pl. nagyszulok vay baratok, akkor nem fogadnam el, hogy a ferjem lelepjen napokra. Viszont ha engem is 50 fo venne korul ejjel nappal, akik vigyaznak mindenre, akkor nem mondanam, hogy olyan nagy baj lenne, ha az apuka kikapcsolodik.

Tereszetesen az anyuka is megtehetne, de aki kepes egy 3 hetes babat napokra magara hagyni, ugy, hogy nincs veszhelyzet... nos o az en szememben nem anya.

Elengedném, de nem örülnék neki.

Igaz, nekem nem volt könnyű szülésem, utána a regenerálódás sem volt gyors. 3 héttel szülés után a boltig nem tudtam volna elmenni, főzni képtelen lettem volna. Egész nap szoptattam, fejtem, zuhanyoztam vagy aludtam.

Ebből kifolyólag nyilván én sem mentem volna 3 héttel szülés után lánybúcsúba.

Kövezzetek meg, (az nagy ívben nem érdekel, hogy Vilmos és Katalin mit csináltak), de ha velem tette volna meg a férjem, eléggé kiakadtam volna. Még az egy estésen is, nem hogy a 3 naposon. És ez nem jelenti, azt, hogy egymáshoz vagyunk nőve. De azt gondolom, hogy együtt vállaltuk a babát, én pl. 3 hetesen még ülni sem bírtam, mert a varratnál úgy néztem ki, mintha egy virslit bevarrtak volna a bőr alá, úgy bedagadt, illetve nagyon véreztem és iszonyú fáradékony voltam.

És nekem ne mondja senki, hogy van segítség, szülő stb. Az apa vállalta ugyanúgy a gyereket, nem korrekt, hogy nem tud lemondani dolgokról.