Néztél már bele a párod emailjaiba, közösségi profiljába, telefonjába? Vagy nálatok privát szféra?

Aki szerint semmi titkos nincs privát levelezésben, akkor az azt jelenti, hogyha egy távoli ismerős, akivel e-mailen keresztül tartod a kapcsolatot, ő pedig ezen a médiumon önti ki neked a szívét, mert történt valami családi tragédia, akkor az neked evidens, hogy ezt ő a te pároddal s meg akarja osztani, aki esetleg épp olvasgat?

Én olyan embernek nem küldök levelet, aki a bizalomkérdést ennyire elfuseráltan kezeli! Az én privát szférámat sérti azzal, ha megmutatja a levelemet másnak, vagy lehetőséget biztosít rá. Esetleg ha közös ismerős lennék, akkor még kínosabb.

Igen, néztem már bele. Ő is az enyémbe.

Akkor néztem bele a facebookjába, és smseibe, amikor gyanúsan, furcsán viselkedett. De én is megkérem, ha lusta vagyok, hogy nézze meg milyen emailem jött, miért zizeg már annyit a telefonom stb.

Nincs nálunk privát szféra. Minden mindenki számára nyitott, elérhető. Nincs titkolni valónk. Maximális a bizalom egymás iránt, egyikünk sem él vissza a lehetőséggel, hogy belenézhet a másik dolgaiba.

Hú most így belegondoltam abba, hogy milyen lenne ha titkos lenne a jelszavam akárhova, vagy az övé... brrr! Még belegondolni is rossz. Pont hogy akkor esne csorba a bizalmon meg a bensőséges egybetartozás érzésén.

Többnyire tudom a jelszavait, pin kódjait, de nem használom őket. Eszembe sincs mások leveleiben, üzeneteiben kutakodni. Viszont ha itthon msn-ezik egy közös haverral (jóformán csak az van), akkor gyakran belenézek, sőt, előfordul, hogy üzenek vagy sk írok a 3. személynek :) Külön engedélykérés nincs, elég észrevehető, ha bemegyek a szobájába, úgyhogy szólhat, ha valamiért privát a dolog. De sosem az.

A telefonjába nézni rém unalmas lenne, a beszélgetéseit pedig úgyis hallom, azok sem valami érdekfeszítőek. Nem ott éli a privát életét, max. a motorszerelőt hívja fel.

A levéltitkot tisztelem a legjobban, még a hivatalos leveleit sem szoktam felbontani, mást nem is kap.

Ez ilyen alap. Ha nem bíznék benne maximálisan, mert lehet, akkor sem alacsonyodnék odáig, hogy kutakodjak. Ezzel nem másokat akarok minősíteni, csak azt mondom, hogy az én büszkeségembe és morális kódexembe ez nem fér bele. Illetve ha valakiben nem bízom, azzal nem vagyok együtt.

Egymás jelszavát nem tudjuk, de mindketten lusták vagyunk, a windows jegyzi a jelszavakat.

Emellett soha nem jutna eszembe sem az e-mailjeit megnyitni, se a facebookjába belépni... privát szféra!

Ha ő megtenné, annak ellenére, hogy titkolnivalóm nincs, az a 20 éves házasságunk végét jelentené. Ugyanis nem tudnék együtt élni olyannal, aki ennyire nem bízik meg bennem.