Otthon, családotok körében mennyire tisztelitek egymás privát szféráját?

A kérdésedre a válasz: ebben a családomban, amit magam választottam magamnak, már maximálisan - abban, amiben felnőni kényszerültem, egyáltalán nem.

Egyébként pedig szólni kell: anyukádat küldd szépen ki a szobádból, apukádat dettó, a tesódat szintén. Mindd meg, hogy szeretnél végre egyedül lenni. ha apád tv-zik, akkor anyád menjen a klotyóba olvasni (nem vicc!), vagy a konyhába; ha a szüleid veszekedni akarnak, akkor azt tegyék szépen a saját szobájukban és ne a te fejed fölött, a tesód pedig éljen szépen a maga szobájában.

Úgy veszem észre, az a helyzet, hogy téged nem hagynak valamiért egyedül, és ebben valószínűleg az anyukád a fő ludas.

Szólni kell, keményebben is akár, ha úgy sem használ, akkor zárd be az ajtót vay tegyél széket a kilincs alá, illetve büntetheted őket azzal, hogy ha nem hagynak egyedül - és ezt meg is kell ám mondnani! -, akkor fogod magad és átmégy az X-hez (barátnő vagy szomszéd vagy akárki). Előbb-utóbb leszoknak erről, hogy folyton rád másszanak.

Én a húgommal és a nagymamámmal aludtam egy szobában. Az öcsém a nappaliban aludt, a szüleim a saját szobájukban. Napközben mindenki használta az egész lakást. Olvasni,zenét hallgatni,beszélgetni bármelyik szobában lehet. Soha nem jutott eszünkbe,hogy magánszférára lenne szükségünk. A családi együttlét ettől többet ért.

Te jobb helyzetben vagy,mert este lehet "magánszférád",ha már ennek olyan nagy szükségét érzed.

Amíg a szüleid lakásában élsz,nem te szabod meg,hogy ki mikor hol tartózkodik.

Ha nem tetszik,akkor költözz külön!

A szüleid feladták a saját privát szférájukat, a nappaliban laknak, hogy neked és a tesódnak külön szobád lehessen. Megtehették volna, hogy az egyik szoba az ő hálószobájuk, a másik meg a ti kettőtök szobája. Mégsem így tették.

Minimális empátia kell, hogy belegondolj, a szüleidnek is kell néha különlét. Azzal semmi gond, ha azt mondod, hogy ha már beszélgetnek, akkor legyenek szívesek és menjenek ki, de kizárni őket hatalmas bunkóság lenne.

22.15: minden embernek szüksége van magánszférára, ahhoz, hogy egészséges személyisége lehessen. Sőt: vannak olyan alkatok, akiknek sokkat több szüksége van magánszférára, mint az átlagnak, de mindenkinek szüksége van rá - még egy macskának is, nemhogy egy embernek.

Én a helyedben nem lennék arra büszke, ami éppen a meglehetősen nagy gáz jele. A családi élet jó dolog, de nem az a családi élet, hogy mindenki mindenbe belefolyik, mindenről tud, mindig ott liheg a nyakában valaki és nincs egy zug sem, ahova elvonulhatna néha, egyedül lenni.

Kérdező: csak nyugodtan zárki ki őket, ha nem hajlandóak önként távozni. Én nagyon jól tudom, hogy mit beszélek, és azt is, hogy milyen káros, ha hosszú távon nem hagynak valakit békén.

Anyád a ludas, mert tapad rád, apád paranoid, mert attól fél, hogy kimarad valamiből, ezért megy anyukád után, és azért a te fejed fölött vitáznak, mert ún. belevonósdit és bíróságodsdit játszanak. Magyarul: nagyobb gáz is lehet itt a háttérben. Harcolj csak az önállóságodért!

Mi is nehézkesen oldjuk meg. Férjemnek, meg nekem is jó lenne a dolgozüszoba. Mi az idővel játszunk :) Amikor ő akar pihenni, én hagyom, félrevonulok. Amikor meg ő nincs itthon, akkor meg én kapcsolódok ki.

Amikor a szüleimnél laktam és egyedül szerettem volna lenni, fogtam a laptopot, kaját, innivalót, könyvet és beültem a könyvtárba, vagy kimentem a közeli erdőbe piknikezni.

Nincs lehetőség megosztani az egyik szobát? Akkor annak a két felébe beköltözhetnétek a testvéreddel, a szüleiteknek pedig lenne egy hálószobája, ahova el tudnak vonulni, ha nyugalomra vágynak. Ugyanis egyszerűen kevés a szobátok.

Én a párommal élek egy másfél szobás lakásban. Eleinte a félszobát kiadtuk, mondván elég nekünk egy is. De hamar kiderült, hogy nem, nem elég. Egy lakásnak optimális esetben minimum annyi szobája kell hogy legyen, ahányan lakják. Ellenkező esetben mindig súrlódások lesznek.