A családi/baráti beszélgetések fő témája is egymás kritizálása, vagy ezzel csak az itteni közösséget tisztelitek meg?

05:48-cal abszolút egyetértek. Én is szívesen írtam ide ki kérdést adott személlyel kapcsolatban, amiben persze leírtam, hogy én milyennek látom abban a helyzetben viselkedését. Nyilván szubjektív jellemzés, de hát éppen ezért írjuk ide, hogy más is lássa, olvassa, és elmondhassa, hogy ő is így látja-e és akkor így vagy úgy reagálna, vagy én látom torzan a helyzetet. Ha segítő, jószándékú válaszokat kapsz, valóban soket segíthet az adott probléma megoldásában, feldolgozásában.

Nálunk pl. itthon, a férjemmel és a gyerekkel mindenről beszélgetünk, arról is, ha valamelyikünket bárki (akár külső személy) megbántott. Fontos, hogy a család egy olyan bástya is legyen, ahol minden témában tanácsot kérhetsz, bármiről beszélhetsz, ami a szívedet nyomja. De sajnos vannak olyan helyzetek, amikor nem akarom a család elé vinni a gondomat (pl. a férjem családja megbántott, de nem akarom, hogy a férjem rosszul érezze magát miattuk). Viszont bánt a dolog, kikivánkozik belőlem a sérelem, tudni akarom, hogy én reagálom-e túl vagy sem. Itt egy fórum, ahová névtelenül kiírhatjuk a gondjainkat, kérdéseinket és - jó esetben - kultúrált válaszokat kapunk. Nincs ezzel semmi baj.

Igen. Enis ugy erzem, hogy amikor az egyik ember a masikat kritizalja az talan lelekben egy nagyon szegeny szemelyiseg lehet.

Foleg itt a forumon is neha elgondolkozom azon, hogy ugyan milyen szemelyiseg is lehet, Aki ezeket a sorokat leirta.

Mert neha nem segito jelleggel irodnak, hanem a kerdezo lealacsonyitasa a cel es a megalazasa, de akkor minek irt, ezert kepes itt ulni a gep elott, es ezert hasznalja feleslegesen az aramot, vagy ez lenne szamara a kikapcsolodas es az orom?