Adnátok testvéreteknek petesejtet? Váratlan helyzet elé állítottak, mit tegyek?

A másik nővéred miért nem alkalmas? Amúgy tényleg nem is volna szabad ilyet kérni. Nem hiszem, hogy az orvos EZT tanácsolta nekik, hogy kérjenek a testvérüktől!

Én elkérném az orvos elérhetőségét, és elmondanám neki a vetélést, és akkor tőlük megtudná a nővéred, hogy kivizsgálás alapján nem vagy alkalmas.

Megfordítom: én imádom a húgomat, talán a világon őt szeretem a legjobban. Éppen ezért soha, de soha nem kérnék ilyet tőle.

Ez egy rettentően kényes kérdés. Ha megkér rá, és nemet mondasz, egy életre megsértődik, ha igent, a te életed keseredik meg. Nem szabad ilyennel terhelni azt, akit szeretsz.

Miért nem fogadnak örökbe?

Ha tényleg jóban vagytok, mondd el neki, hogy mit gondolsz. Ha engem megkérne a tesóm, az első reakcióm az lenne, hogy "Megőrültél?". És ő sem csodálkozna ezen.

Pontosan értem és megértem, hogy nehéz dilemma elé állított a sors, mivel tény, hogy az a babácska biológiailag a te és a testvéred férjének a biológiai gyermeke lenne.

Beszélnék egy pszichológussal, hogy ez hogyan dolgozható fel, mielőtt válaszolnék a testvérem kérésére.

23-as vagyok

Azt hiszem, hogy szívem szerint megtenném neki, csak a pszichológus segítéségét kérném, hogy ezt az örömöt és egyben nehéz lelki dilemmát hogyan dolgozzam fel.

Hiszen a testvéremnek az életét teljesíteném ki ezzel a segítséggel. Még szorosabbra fűzné a kettőnk kapcsolatát.

Nyilván azért kéri tőled, és nem kér idegentől sejtet, hogy biológiailag, genetikailag is köze legyen a gyermekhez, akit kihord a testében!

Ez érthető, megérthető szempont.

Ha nem teszed meg, örök lelkifurdalásod lesz, hogy rajtad múlt.

Én megtenném! :))

Én nem adnék, főleg nem úgy, hogy még nincs gyerekem, de tervben van. Gondolj csak bele, mennyi hormongyógyszert tömnének beléd, sose tudhatod, milyen hosszú távú hatásokkal járnak, mennyire terhelné meg a szervezetedet, ráadásul az állandó orvosi látogatásokat nem hiszem, hogy a munkáltató örömmel venné. Nem mellesleg: nem véletlenül találták ki azt, hogy csak az adhat, akinek már van saját gyereke...Pont azért, mert sose tudható, hogy milyen negatív irányba módosítja a saját tested működését a beavatkozás.

A másik meg: ha beég gyerek születik, akkor mi lesz? Vagy ha "sokkal jobban sikerül", mint a sajátod? Én nem tudnék egyik tudatával sem együtt élni.

Jut eszembe, ha már Rippelék: ott a nő NAGYNÉNJE volt a petesejtdonor. Gyanítom, hogy enyhén 35 feletti lehetett már, és közelebb lehetett a klimaxhoz, mint a szende szűz állapothoz. El ne hidd már, hogy te vagy az egyedüli alkalmas ember a családban...Ja persze, jobb egy fiatal 35 év alatt nő petéje, mint egy öregebb nőé már a kockázatok miatt is, de ha nekik nem okoz etikai kérdést téged, a gyerekmektelen testvért ilyen probléma elé állítani, akkor nehogy már neked emiatt lelkiismeret-furdalásod legyen. A párod hogyan áll ehhez a kérdéshez? Nem mellesleg: volt vetélésed+még nincs gyereked, de a közeljövőben tervezed. Már csak a dolog lelki része miatt is, de a fizikai, orvosi miatt pláne nem vállalná egy orvos sem. Hogy ők milyen pénzvadász henteshez járnak, azt nem tudom, de mivel előírás, hogy csak gyerekes nő adhat, és ezt eléggé figyelmen kívül hagyják én már csak ezért sem mernék belemenni.

Hivatkozz a vetélésedre. Ha megsértődnek, így jártál. Még inkább jobb, mintha vonakodva belemennél, aztán te szívnád meg a következményeket (állásodnak pápá a sok hiányzás miatt, gyógyszerezések, szabálytalan ciklus egy jó ideig, és a többi, ami rizikó lehet...)

hmmm

ha a közeljövőben te is szeretnél gyereket akkor kérd meg őket h várjanak addig amíg meg nem szülsz - addig is lehet próbálkozni :-) és lesz idejük rendesen felkészülni rá nekik is

vannak akik 5-10 évig is várnak mire gyerek lesz

szerintem 1-2 év nem olyan hosszú várakozási idő

és akkor a te lelki dolgaid is elcsitulnak - lesz saját gyerek stb....