Adnátok testvéreteknek petesejtet? Váratlan helyzet elé állítottak, mit tegyek?

Nem, amikor teli volt a tv, újság Ripper családnál én akkor is azt mondtam erre nem lennék képes.

Másrészt tudtommal csak olyan adhat aki már szült.

Nekem is van két nővérem. Bár sosem volt köztünk ilyen téma, de most végig gondoltam adnék-e ha kérné a testvérem.

Fogalmam sincs.

Mondanám, hogy persze hogy adnék, hiszen az csak egy sejt, és ha ettől boldogok lesznek akkor miért ne. Én nem néznék arra a gyerekre úgy hogy az én részem is...

Másrészről meg nem adnék, mert iszonyatosan rettegek a fájdalomtól, a kórháztól. Egy sima vérvételnél is napokig tudok parázni előtte, akkor egy petesejt levételnél minimum haldoklok mire túl leszek rajta. Annyira nem bírom a fájdalmat, hogy talán ez volna a visszatartó erő ami miatt nemet mondanék..

Szóval így végig gondolva, örülök hogy mindkét nővérem családos, boldog anyuka, és sosem kérnek meg ilyenre.

Én minden további nélkül adnék a testvéremnek, meg sem fordulna a fejemben, hogy nem! Maximum annál jobban szeretném a leendő babát.

Szerintem önző a gondolkodásod, de te tudod. Ha nemet mondasz, akkor talán a másik testvéred segít neki.

Azt viszont nem igazán értem, hogy most az elején azt írod előbb pár évet dolgozni szeretnétek aztán baba, a végére meg már te is rögtön és nagyon vágysz rá.

uhh :S

Elmondom én mit éreznék, bár ez nem sokat segít rajtad.

Nagyon nagyon szeretem a testvéremet. Az életemnél is jobban, ő a legjobb húg a világon. Ha ő kérne tőlem ilyet, biztos, hogy belemennék. Nem arra gondolnék, hogy egy sejtemből van az ő gyereke, hanem osztoznék a boldogságában, és örülnék, hogy segíteni tudtam.

Tudom, hogy ez biológiailag meredek amit mondani fogok, de én inkább hiszek abban, hogy az a gyerek anyja, aki kihordja, megszüli, szoptatja.

Szerintem még örülnék is, hogy a testvérem ennyire bízik bennem és ennyire szeret, hogy tőlem kér petesejtet, és nem valami idegen klinikán szereznek egyet (nem tudom, hogy lehet-e ilyet amúgy).

Szóval én adnék, ha megfelelek minden eü követelménynek.

De nem vagyok a helyzetedben, nem is ítélkezek, amiért nehezen éled ezt meg.

Sajnálom, hogy a babát elvesztettétek.

Kívánom, hogy a döntésed meg tudd hozni, úgy ahogy helyesnek érzed.

Megértem az érzéseidet, én is hasonlóan éreznék a helyedben. Én is úgy tekintenék rá, hogy az én petesejtemből született baba félig az én gyermekem. Különösen is fájdalmas lehet, hogy még nektek sincsen gyermeketek.

Szerintem könnyebb akkor adni petesejtet, amikor már nektek is megvannak a tervezett gyerekek, de addig mindig úgy tekintenék a gyermekre, mint a sajátomra.

Én nem adnék petesejtet a testvéremnek sem, és másnak sem, és nem fogadnék el senkitől sem én magam sem. Ilyen téren én örökbe fogadás párti vagyok. Ne szégyelld magad amiatt, hogy nem vágtad rá, hogy persze, hogyne, mert ez egy igen nehéz döntés, és a te reakciód volt a természetes, ezt jól meg kell gondolnod, szeretnéd-e igazán, vagy sem.

Bárhogy is döntesz, arra ügyelj, hogy ne másokért hozz kizárólag döntést, ne elvárásból, hanem légy megkönnyebbült a döntés meghozása után, és az lesz a helyes döntés.

Sajnálom, hogy a tesódéknak nem jön össze a saját baba. És nagyon sajnálom, hogy még nektek sem. Talán még egy kis türelem nektek is, nekik is. Illetve én javasolnám a testvérednek az örökbefogadást, mint lehetőséget.