Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?

Először is köszönöm a moderátornak, hogy nem törölte a témát, hanem átnevezte. Tényleg köszönöm.

Állatot csak azért nem akarok, hogy legyen, aki felvidít, félek, hogy nem jutna rá elég időm, nem tudnék eleget foglalkozni vele, felelőtlen állattartó nem szeretnék lenni, csak tönkretenném vele egy állat életét.

A férjemmel többször próbáltam már beszélni, már elmondtam neki azt is, hogy beteg vagyok, de annyit mondott rá, hogy ezzel meg kell birkóznom. Köszi szépen. Ez nem az a betegség. Ez nem egy nátha, nem egy influenza, amire beveszem a gyógyszereket, és elmúlik, megbirkózom vele... Innen tudom, hogy fogalma sincs róla, hogy min megyek keresztül. Itt pont az a lényeg, hogy legyen mellettem valaki, akinél érzem, hogy fontos vagyok neki, hogy szeret, akármilyen értelemben... De már tudom, hogy ez teher. Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki képes lenne erre.

Látom, hogy lepontozzátok egymást, amit nem értek, mindenki segíteni akar, és rendkívül hálás vagyok ezért, még ha rosszul is esik, hogy idegenek szivesebben foglalkoznak ezzel, mint a családom. Még ha csak annyit is, hogy ír egy postot, erre "pazarolja" az idejét, már jobb kedvre derített vele, és többet tett, mint a családom. Nem tudjátok, kedves válaszolók, mennyire jól esik.

Visszatérve a férjemre, egyébként néha, mikor beszélgetünk, hogy próbáljon egy picit változtatni, és kicsit többet törődni velem, akkor sokszor megérti, pár órán / napon keresztül működik, aztán megint eltűnik a dolog. Nekem meg kell értenem, hogy a munka fárasztó, meg stresszes az élet, meg tudomisén, de engem nem értenek meg. Miért csak oda működik ez a dolog, vissza miért nem? Tudom, hogy szeret, nem szeretnék elválni, egyszerűen nem fektet elég energiát az egészbe. Az első pár évben jó volt, de összeházasodtunk, és elkényelmesedett. Szerintem nem is érti, milyen törődésre vágyok... néha, ha veszekedünk, és mondjuk a fejéhez vágom, hogy ha máshogy nem megy, legalább egy szál virággal néha kimutathatná, hogy gondol rám... Olyankor hoz másnap virágot, szóval próbálkozik, csak nem érti, mi kell nekem... Semmi anyagi dolog nem érdekel, nem kell táska, vagy cipő, vagy tudomisén, csak öleljen meg néha, mert szeret... Hihetetlen, hogy előbb megkapok egy szép ruhát, mint egy kis önálló törődést (magától odajön, és "megszeretget")...

Anya sajnos nem magától lett ilyen, mire az öccse megszületett, az ő anyukája leépült szellemileg, ő látta el az egész családot (akkor még állatokat is tartottak, stb...), később, mikor saját családja lett nem számíthatott csak az apukájára, aki korán meghalt, 8 éves voltam. Szerintem nem is tudja, hogy mennyire jó dolog kimutatni a szeretetet. Nem akarok vele erről beszélni, bármivel jöttem eddig is, csak annyit mondott, hogy "látod, nem kellett volna... (ide be lehet helyettesíteni akármit, ha összevesztem egy osztálytárssal a gimiben, és sírva hozzábújtam, akkor annyit mondott, h "nem csodálom, mert mondjuk ilyen, vagy olyan vagyok...")". Szóval így beszélni nem lehet vele. Mikor olyat mond, mint a kérdésben írtam, nem szoktam rá válaszolni, általában úgy zajlik, hogy felhúzza magát, elkezd kiabálni, ilyeneket mondani rám, én végighallgatom, aztán elmegyek. 90%-ban nem mondok semmit. Soha nem volt támaszom, pedig nagy szükségem lenne rá...

Senki nem tudja, hogy mit érzek, nem is sejtik, nem mutatom soha. Szégyellem. Csak a férjem tudja, ő meg mintha nem is akarná megérteni... ezért fordult meg a fejemben az öngyilkosság, hátha... de igazatok van, nem megoldás, max pár hétre...

A lelki segély szolgálatokat nem nagyon szeretném felkeresni, ül ott egy ember, akinek muszáj meghallgatnia minden elkeseredett ember problémáját, mert ezért fizetik, úgy csinál, mint akit érdekel, és mint aki együttérez... teljesen h.lyének érezném magam...