Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?
Nem akarok meghalni, de így élni sem bírok tovább. Bordelineos vagyok, a szüleimmel az érzelmi kapcsolatom 0, egy ölelést sem kaptam nagyon hosszú évek óta. A problémáimat senkinek nem tudom elmondani, illetve, el tudnám, de egyrészt szégyellem, másrészt senki nem törődne velem. Fizikai fájdalmat okoz a magány, az, hogy a kutyának sem kellek, szó szoros értelmében senkinek sem vagyok fontos.
Úgy éltem egész idáig az életemet, hogy megfeleljek másoknak. A hobbimat a szüleim választották ki, csinálnom kellett, különben megharagudtak. Már egész normális kilátásaim voltak, mikor jött a férjem, és a körülmények miatt mindent el kellett dobnom. Szeretem, és ő is szeret, de iszonyúan sok fájdalmat okoz nap, mint nap. Eltörpül az a kevés idő, amikor normális a kapcsolatunk. Szükségem van emberi szavakra, ölelésre, és szeretetre. Tudom jól, hogy senki nem szeret. Tudomást sem vesznek arról, hogy vannak érzéseim, a saját anyám a mai napig (20+ vagyok) olyanokat mond, ha épp mérges (nem rám, felhúzzák a munkahelyén, hazajön, és rajtam tölti ki), hogy "szégyellem, hogy a gyerekem vagy"... Én pedig szégyellem magam, azt nem tudom, hogy miért, nem tudom, mi rosszat tettem, mindig úgy volt, ahogy másnak megfelelt. Soha senki nem kérdezte meg, hogy én mit szeretnék, pedig nincsenek nagy vágyaim, néha egy-egy ölelés, vagy egy kedvesebb szó...
Csak azt szeretném, ha figyelnének rám. Ha azt hinnék, hogy akár meg is halhatok, talán megijednének, és elgondolkodnának a miérten, és rájönnének, hogy tényleg szükségem van valakire...
Fogalmam sincs, mit csináljak, most is fáj, egyszerűen nem bírom tovább... A betegségemről csak a férjem tud, ő sem veszi komolyan, nem tud belegondolni.
Próbáltam már mindenféle jobb kedvre derítős vdeót, vagy idézeteket olvasni, de egyáltalán nem segít.
válasza:Szóval van itt egy pszichiátriai beteg, aki épp öngyilkossági kísérletre készül, mert senki sem foglalkozik vele, és erre van, aki szerint egy kutya a megoldás? Ez komoly?
Erre a beszélgetés a megoldás. Meg a szaksegítség. Nem az, hogy eljátszod, hogy akár meg is halhatsz és majd akkor figyelnek. Nem lesz jobb attól sem, mert néma gyereknek az anyja se érti a szavát. El kellene mondanod, legalább a férjednek, hogy mi a helyzet. Anyádat iktasd ki az életedből. Felnőtt férjes asszony vagy, anyád csak lehúz, akkor minek az életedbe? Ha azt hiszik, hogy öngyilkos leszel, azzal max. csak csodálkoznak, hogy ezt meg mi lelte, de nem fog eljutni a tudatukig, hogy változtatniuk kéne, mert nem fogják tudni, hogy MIÉRT. Max. pár hétig sajnálnak majd, de ennyi. Utána megy ugyanaz tovább, mert nem tudják, hogy mit akarsz konkrétan elérni.
Oké, az öngyilkosság egy segély kiáltás, de csak kiabálsz valahol, hogy segítség, segítség, akkor senki se fogja tudni, hogy te leestél, beszorultál, kiraboltak, elütöttek, megijedtél, eltévedtél vagy mi van. Nem fogják tudni, hogyan segítsenek, ha nem mondod el mi van.
válasza:a fentiekhez én is hozzátenném, hogy a szaksegítség nagyon sokat számít! Mikor depressziós vagyok, sokszor úgy érzem a barátaim, családom nem szeretnek eléggé, aztán, ha jobban mennek a dolgok (most éppen találtam állást) - ugyanaz nem is olyan nagy ügy.
Hasznos telefonszámok - itt tudnak tanácsot adni hova fordulj (pl. hogy lehet az állami rendszerben segítséghez jutni):
válasza:Kívülről nehéz megmondani, hogy konkrétan ki a problémák oka a magánéletedben. Lehet, hogy a betegséged az ok, de az is lehet, hogy a szüleid vagy a férjed is rosszul viselkednek.
Ha a hiba nem benned van, akkor a te öngyilkossági kísérleted nem fog megoldani semmit. Egyszerűen azért, mert bármit teszel is, végső soron úgyis az számít, hogy a többiek ebből mit értenek meg. Ha most nem értenek meg téged, akkor nem várható, hogy az öngyilkossági kísérletedet megértenék. Ha most ok nélkül bántanak, akkor lehet, hogy az öngyilkossági kísérleted miatt is bántanának.
Az öngyilkosok segítésére van sok úgynevezett telefonos lelkisegély szolgálat. Ők már sok nehéz helyzetben lévő, öngyilkosságot fontolgató emberrel találkoztak, és el tudják mondani, hogy mit tettek ilyenkor azok, akiknek sikerült végül megoldaniuk a problémáikat. A számukat megtalálod az interneten, például itt van néhány:
Ha nagyon a mélypontod érzed magad, hívj fel egy ilyen szolgálatot. Ez pénzbe nem kerül, csak a hívás díját kell kifizetni, az meg általában kék szám, azaz helyi tarifával hívható, így a pénz miatt nem kell aggódnod. Ők valóban segíteni szeretnének neked, és sokszor tudnak is. Ha mást nem is tesznek, akkor ajánlhatnak olyan szervezeteket, akik segíthetnek a tiedhez hasonló betegségekkel való megküzdésben.
Akármit is teszel, tudd, hogy a problémáidra létezik megoldás. De ezt csak akkor találod meg, ha kitartóan keresed. Ne add fel, akkor sem, ha nehéz, vagy ha emiatt változtatnod kell az életeden.
válasza:a kutya nagyon jó ötlet:) én is írni akartam.
amúgy én megkaptam az apámtól, hogy nem is vagyok emberi lény, nem fogok kelleni senkinek. sose éreztem, hogy bármelyik családtagom szeretett volna. a nagyapám közölte velem hogy nem szeret.
a többi nagyszülőm is folyton kritizált.
akikről azt hittem a barátaim, nem törődnek velem amióta férjhez mentem, így nincsenek barátaim. volt amelyik 12 év után elintézett azzal, hogy letörölt és letiltott a közösségi oldaláról.
és ?
van egy férjem aki szeret, és nekem ez elég.
már nem próbálok közelebb kerülni a családomhoz. felszínes a kapcsolatunk. ha épp nem akkor anyám szid, hogy szar vagyok, mindent rosszul csinálok, a férjem el fog hagyni, ne éljem bele magamat kettőnkbe és hasonlók.
a nővéremhez is próbáltam közelebb kerülni egy ideig, de belefáradtam. nem érdeklem. ha olyanja van, ok nélkül paraszt, beszólogat.
engem ez már nem érdekel. van kiért élnem, és nem érdekel, hogy csak 1 ember.
27/N
válasza:112-nek!
"vagy más borderlineokkal, akik majd a barátaid lehetnek."
Olvasom itt a "jobbnál-jobb' ötleteket.
Ne szóljon senkinek utazzon el.
Te meg olyan javaslatot teszel, amiből az tűnik ki, hogy fogalmad nincs a bordeline-kór. Pszichés beteg pszichés betegnek nem lehet terapeutája.
Szakemberre van szüksége a kérdezőnek, a családban sok szeretetre, odafigyelésre.
Maga a betegség is okozhat olyan depresszív állapotot, amikor a teljesen normális környezetben is úgy érzi a beteg, hogy magára hagyták.
A mamájának a kitörése meg inkább azt jelzi, hogy pontosan tudja, mi a baja a gyerekének. Ki tudja, lehet, hogy neki is hasonló betegsége van, ha ilyen szélsőséges kitörései vannak.
válasza:16-os vagyok!
A borderline szindróma tünetei:
"a szélsőséges hangulati ingadozáson kívül önértékelési zavar, öncsonkításra való hajlam, valamint az öngyilkosság állandóan visszatérő gondolata jellemzi."
Tehát a kérdező állapotát a kérdésfeltevésében leírtak is pontosan tükrözik.
Ne ajánlja neki senki, hogy egyedül vágjon neki a világnak.
Azt sem, hogy betegtársait hívja segítségül.
Csakis azt javasolhatjuk neki felelősséggel, hogy sürgősen keresse fel a kezelőorvosát.
válasza:16-os vagyok
"Megfizethetetlen gyógymód
Létezik rá gyógymód, de annyira drága, hogy az esetek többségében a Borderline-ban szenvedők egyszerűen megvárják, míg problémájuk magától elmúlik. 2006-ban a betegség gyógyításában szenzációs áttörést jelentett a mentalizációs terápia, melynek köszönhetően a Borderline mára sikeresen gyógyítható személyiségzavar lett. Az igen költséges és időigényes kezelés esetén a személyiségváltozás célzottan lehetséges, ám anyagi okokból csak kevés páciens számára elérhető, ugyanis ezt a terápiát szinte kizárólag a magánpraxisban alkalmazzák. Ezért a Borderline lefolyása még mindig krónikusnak mondható, illetve az esetek egy részében, az idő múlásával, a spontán gyógyulás is megfigyelhető; a tünetek csillapodnak, vagy végleg kialszanak.
A betegség mindig fiatal korban jön elő
A statisztikai adatoknak megfelelően harminc fölötti Borderline-ost ritkán diagnosztizálnak. Általában a 35-40. éves kor közötti időszak alatt a betegek kétharmada jobban lesz, beilleszkedik a társadalomba. Az önértékelési, a személyközi kapcsolatokban megjelenő problémák közepes mértékben javulnak. Viszont a depresszió, a hangulatzavar és üresség-élmény hosszú távon is csak keveset változik. A kor előrehaladtával történő állapotjavulás nem minden beteg számára következik be automatikusan. A tapasztalatok alapján bizonyos tényezők reménykeltők, bizonyos tényezők inkább a rosszabb kimenetelt valószínűsítik. A legjobb, ha az érintettek felveszik egymással a kapcsolatot, és közösen próbálják megoldani a problémát, tanáccsal, tapasztalatcserével - az iwiw-en még klubjuk és Fan Clubjuk is üzemel:
Én, én vagyok, de fejlődöm!
Az első lépés, hogy felismerjük magunkban a betegséget, és tudomásul vegyük, a második pedig az orvosi segítség iránti hajlandóság.
Sokat segít a tudomásulvételben, ha beszélünk vagy írunk róla, ahogy Borderline Anikó teszi ezt, aki blogot vezet érzéseiről, gondolatairól és gőzerővel próbál segíteni sorstársain:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!