Mit kellene tennem hogy a nagyobbik fiam kissé barátságosabb legyen velem?

Valóban célszerű lenne a gyereket szakemberhez vinni. Egy nyolcéves gyerek egyébként nem hiszem, hogy olyan pontosan meg tudja mondani, mi váltja ezt ki belőle, nyilván az anyja beszélte tele a fejét, hogy veled kitoljon...

Amúgy helyesírást tanultál az iskolában? Ideje lenne elkezdeni/átismételni.

Szerintem is az anyuka beszéli tele a fiad fejét. Mert önkéntesen nem hinném, hogy így haragudhat rád, csak az lehet, hogy az anyuka nagy hatással van rá. Vagy gondolkodj el azon, hogy te nem e tettél valami olyat, ami ezt váltja ki belőle. És, ha az édesanya ilyen rossz hatással van a fiadra, akkor tessék harcolni érte. Lehet nálad jobb helye lenne.

Sok sikert!^^

Szerintem is szakemberhez kellene vinni a gyereket.Az okot egyébként neked és a feleségednek kell tudnotok.Biztos,hogy nem az ellened nevelés miatt ilyen.Valamit csak kellett tenned azért,hogy így viselkedik veled.Csak az a baj,hogy ide senki nem a teljes igazságot írja,így meg nem lehet tanácsot adni.Mindenki magát tünteti fel jó színben,játsza az ártatlan bárányt és az exe természuetesen a szemét.Pedig annak,ha egy 8éves így viselkedik ennyire agresszív bizony komoly okai vannak.És Ezt tetszik vagy sem,Ti okoztátok.Nem csak a feleséged,hanem te is.Gondolom nem éltetek valami harmonikus családként ha ide jutottatok.Ne az anyját hibáztasd,hanem segíteni mpróbálj.És ha nem akar a gyerek veled lenni,akkor ne erőltesd egyenlőre,az Ő érdekeit nézd ne a saját önzésed legyen most fontos.Szegény szerencsétlen kisgyerek,nagyon sajnálom.

Miért váltok egyébként?

1: Örülj neki!

2. Legyél sokkal szigorúbb!

'. Talán furcsa, hogy ezt írom. Pedig, ez a jobbik eset, tényleg. Nem biztos, hogy az anyja hat így rá. Valószínűbb, hogy NAGYON MÉRGES rátok. Nagyon HARAGSZIK. Talán az anyjára is, honnan tudod???

Ő NEM ERRE számított! Ő BÍZOTT bennetek! Nem benned, vagy az anyjában, hanem BENNETEK, a szüleiben. Azt hitte, csak egyféleképpen lehet élni: apa-anya-gyerekek, egy boldog családban. NEM TUDTA, hogy ennek vége lehet, hogy ez másképp is lehet!Érthető, hogy most CSALÓDOTT. Egy egészséges 8 éves már akkor is böködi mondjuk a pajtását, ha az a kisautóját veszi el szó nélkül.Ti meg a BOLDOG GYEREKKORÁT vettétek el! (legalábbis érezheti most így, ha nem is lesz majd így)A CSALÁDJÁT vettétek el. Az APJÁT veszítette el(szerinte) akire felnézett, aki a legfontosabb BIZTONSÁG volt az életében. A fő IGAZODÁSI PONT.Persze, hoyg most úgy érzi, elveszett minden! És ettől csalódott. És acsalódott nyolcévesek bizony csipkednek, meg rugdosnak. Ezért mondom ezt a furcsát, hogy örülj. Örülj, mert ez azt mutatja, hogy NAGYON FONTOS VAGY neki. Hogy nem tudja NÉLKÜLED elképzelni az életét. Hogy nem tudja, most mit kell tennie. Ettől persze fusztrált lesz, attól meg dühös rád. És rugdods, mert gondolom, e meg nem mersz most rászólni.

És ez a másik:

2. TESSSÉK ENNEK AZONNAL VÉGET VETNI!

Egy gyerek s o h a nem rugdoshat egy felnőttet, különösen nem az apját.Attól, hogy elköltöztél, még szót kell fogadnia. Ülj le vele, és mondd meg, hogy eddig elnézted mert*, de ettől fogva nem üthet, rúghat, csíphet.

Ha mégegyszer megpróbálja, NAGYON KEMÉNYEN szólj rá. Ha nem érti, akár rázd meg! Vagy büntesd meg! Az APJA VAGY! Továbbra is! A fő tekintély! Igenis, szigorúnak kell lenned vele, bármilyen nehéz is, az ő érdekében. Nem szabad megengedned ilyesmit. Csak elbírsz egy kisgyerekkel, nem igaz? Nme jó ötlet volt magadra kapatni. Gondolom, sajnálod, és nem mersz rászólni. De ettől ez csak romlani fog! Ha nem szólsz rá, akkor úgy viselkedsz, mintha nem is lennél az apja, nem is lennél felnőtt, nem is lehetne rád bíznia magát! És ettől még kétségbeesettebben fog csípkedni!Mutasd meg, hogy APA továbbra is APA! Hidd el, paradoxonnak tűnik, de ezt akarja!És erre szüksége is van!

A kicsi még lehet hogy nem érti ezt az egészet.És ezért tűnik úgy, mintha jobban viselné. Nem is tudja kifejezni, ha nem tetszik neki.

De a nagynak meg kell magyarázni!

Ülj le vele, mint FÉRFI A FÉRFIVAL!

--bocs asok nagybetűért, csak nincs dőlt betű, különben úgy írnám--

* szóval: Ülj le, mondd el, hogy te megérted, ha dühös. Adj is alkalmat, hogy elmesélje, miért haragszik rátok!

Hadd mondja el, hogy ő hogy érez, neki mi a rossz! Biztasd erre, kérdezd! Mondd meg, hogy csípni-rúgni mától tilos, viszont nyugodtan kiabálhat veled, mondja szemedbe a véleményét, direkt kéred erre. És ne magyarázkodj, ne védekezz, engedd, hogy kitombolja magát!

Most arra akarod megtanítani, hogy nem csípkedéssel, hanem SZAVAKKAL beszéljük meg a dolgokat. Ne torkold most le, hadd mondja. Legalább megtudod, mit gondol.

Teremts nyugodt környezetet ehhez a kellemetlen beszélgetéshez!

S ha mindent megkaptál a fejedre, akkor nyugtasd meg, hogy TE MINDIG az APJA leszel. Hogy NEM KELL választania köztetek. Hogy MIND A KETTEN ÖRÖKRE a szülei maradtok, és ezen semmi sem változtathat. Mondd meg, hogy míg felnő, szót kell neked is fogadnia, meg anyjának is, de cserébe ti mindig gondoskodni fogtok róla, és mindig figyelni fogsz rá, és mindig szeretni fogod, bárhogy alakul a sorsotok. Mondd el, hogy most nem laktok együtt, de ettől éppen ugyanúgy szereted, és ugyanúgy elvárod a jó viselkedést!

És számold ki neki , mennyit voltatok régen együtt, úgy hogy valamit közösen csináltatok, órában, és most mennyit - mert sokszor több ilyenkor a közös program, mint régen. É s mondd meg, hogy igyekszel amennyit lehet vele tölteni.

Végül, hogy pozitívan zárjuk: mondd hogy milyen sok gyerek él így, nem csak ő, és hogy karácsonykor legalább dupla ajándék jön, meg nyáron dupla nyaralás, de ezt csak már viccesen, és hogy ha jól igyekeztek, esetleg lehet 8 nagyszülő(ezt inkább mégse :)

és Köszönd meg, hogy ilyen nagyfiúként viselkedett ez alatt a beszélgetés alatt. És kérdezd meg, hogy "akkor megegyeztünk?" (hogy szóban fejezi ki a jövőben a dühét)

S ha elfelejti, egyszerűen fogd le, ne engedd hogy beléádrugjon, és emlékeztesd: - Szóban, Öcsém!

LÉGY AZ APJA!

Egy apát NEM rugdosunk.

Ne félj! Szeret téged. Rászólhatsz, nem lesz abból semmi baj, ellenkezőleg, úgy teszed helyre a dolgokat.

Én is elváltam. Túl lehet ám élni. A gyerekek is belejönnek. :)

44/N

Még előző. Addig elém írtak a kedves többiek, míg ezt a regényt fogalmaztam. Mind azt írják: valamiért haragszik, valamit tettél. Dehát persze! Elég nagy dolgot. Feldúltátok a családját. Őt nem kérdezte senki, akar e válni. Ez épp elég ok a haragra. Biztos, hogy az exfeleségedre is haragszik ,ha nem most jön ki rajta, majd kijön később.

Más gyerekek is szoktak dühösek lenni. A barátnőmé letolta a szüleit, (artikulálatlanul ordítva) hogy " más rendes szülők veszekednek, és a gyereknek van ideje a rosszra felkészülni, bezzeg az ő hüle szülei titkolták a konfliktust, és ezér tőket derült égből villámcsapásként érte, hogy apa elköltözik. És hogy más n o r m á l i s szülők, azok veszekednek a gyerekl előtt!!!! aztán rájukvágta az ajtót, és nem beszél velük. Csak ő 14 éves, ő már meg tudta ezt fogalmazni.

De fel a fejjel!

Csak keményen, ám nagy szeretettel! Mutasd meg, hogy benned bízhat továbbra , te erős felnőtt vagy!

(ha hagyod magad megverni egy gyerektől, az nem éppen ezt a képet fogja erősíteni)

A regényíró szerintem fején találta a szeget.

Annyit tennék hozzá, hogy hajlamosak az elvált gyerekek amellé a szülő mellé állni, akivel laknak, mivel az ő állásontjukkal azonosulnak. Nehezen viselik,hogy nem lehet köztük "igazságot tenni", megmondani, ki a hibás, fehéren-feketén, úgy mint a mesében. Ők szeretnék azt tudni, hogy ők a jó mellett állnak, és a családi békét a gonosz másik dúlta fel.

A feleségednek is be kellene szállnia ennek az enyhítésébe. Megbántott nőként nem tudom, mennyire akarja vagy képes rá, ehhez nagy lelkierő és IQ kell, hogy szembe menjen a saját érzéseivel a gyerek érdekében.