Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?

Először 19 évesen mentem férjhez, 6 évig tartott a házasság, elváltunk. Ennek már több mint 10 éve. Egy gyerekünk született ebből a házasságból. Azóta van már párom, akivel van közös gyerekünk is. A volt férjemnek is van egy élettársi kapcsolata, nevezzük Rozinak, így könnyebben le tudom írni a történetet. Volt férjemmel normális a kapcsolatunk, eljár a gyerekért, nagyon ritkán beszélünk (csak gyerekről). Volt anyósomékkal is nagyon jó a viszonyom, néha meg is látogatjuk őket, főleg ha kivisszük az unokát hozzájuk, vagy megyünk érte. Az új páromat is elfogadták, kedvelik, meg is hívták, hogy jöjjön ő is. A gond ott kezdődik, hogy Rozinak ez nem tetszik, szabályosan hisztériázik a volt férjemmel, hogy mi minek járunk oda anyósékhoz, miért vagyunk jóban. Ők nem ott laknak velük, tehát mi ott sosem futottunk még össze.

Mivel a párom kőműves, a volt anyósom felhívott, hogy meg kéne csinálni valamit a házon. Párom azonnal elvállalta, és felajánlotta, hogy délután ráér, elmegyünk megnézni mi a munka, elvisszük az unokát is. Mindent leegyeztünk, volt anyósom várt minket. Erre felhívott a volt férjem, hogy ne menjünk délután, mert ők most ott vannak Rozival estig, és Rozi ki van akadva, hogy mi oda be ne tegyük a lábunkat. Mondtam, hogy hát rendben van, akkor elmegy a párom máskor. (Nem mintha bármikor ráérne, mert elég sok a munkája). Most szegény volt anyósomat is sajnálom, hogy biztosan rosszul érzi magát. A volt férjemet is sajnálom, hogy valószínűleg így is hallgatja a cirkuszt. A párom is ki van akadva, hogy hogy lehet Rozi ilyen .... ki ő, hogy ő szabja meg, hogy ki mehet oda és mikor, és szítja a családok közt a feszültséget. Mondta is "adnák én neki"! Ez már a sokadik ilyen hiszti, próbáltam már beszélni Rozival, hogy nincs oka utálni engem, féltékenynek sem kell lennie, mert imádom a páromat, van már gyerekünk is, nekem az exem nem kéne már soha vissza, és volt anyósomékkal meg nem csak a gyerek miatt tartjuk a kapcsolatot, hanem mert nagyon kedves idős emberek, szeretjük őket. Kezd elegem lenni Roziból, már a gyerekem is, pedig még alig múlt 10 éves, azt mondta rá, hogy "de egy cserépedény!!!" Rá is szóltam, hogy nem beszélhet így a jövendőbeli mostohájáról. A gyerek is szenved tőle, hogy apjának ilyen nője van, és mondogatja nekem, hogy miért nem tud normális lenni az a nő, mint mi, meg a mamáék, meg a nagynénik... Velük is beszélünk, segítünk egymáson, ha kell valami. Nem tudom mit tehetnék. Exemmel már beszéltem erről, de nem tud mit tenni, azt mondja hiába magyarázza neki, hogy ne csinálja ezt, semmi oka, és hogy már gyomoridege van a sok feszkótól, inkább ő is kerül bennünket, hogy ne legyen gond.

Ti mit tennétek, hogy végre békesség legyen? Szakítsam meg a kapcsolatot a családdal?