Elköltözzek az 1 hós és 5 éves lányaimmal vagy ne? Nem lehet tovább elviselni a páromat. Tanácsok?
1 hónapja szültem. Nemrég költöztünk össze a párommal, nagyobbik lányomnak nem ő az édesapja, bár ő apának szólítja, mert az igazi édesapja életében 1x látta.Szóval a az a helyzet, hogy elviselhetetlenné vált a párom. Sosincs itthon, állítólag a garázsban szerel (dolhozik).Késő este jön meg, fürdetni sem segít, ha itthon is van, csak mered A tv előtt, hogy neki fáj a keze, ezért nem segít.nem öltözteti, nem pelenkázza a kislányát, itthoni munkákan semmit nem segít, ellenben kivan, hogy milyen kupi van, bezzeg amég ő egyedül lakott... tegnap este 3.5 órát volt az anyjáéknál csak úgy. ennyit még összesen nem volt a lányával. Velük meg már 31 éve együtt volt.Tudom hogy minden kezdet nehéz, főleg egy kisbabával, de én szerintem alkalmazkodnunk kellene egymáshoz, na de szerinte nem. szetinte csak nekem , mivel ez az ő lakása, én jöttem nekem kell alkalmazkodnom. ÉS minden nap megkapom, ogy ez nem az én lakásom ő dolgozott érte. ha 1 percig ég a lámpa valahol úgy hogy nem vagyunk ott, akkor már cseszeget, hogy milyen sok lesz a számla...
Szeirntem van is valakije.
Én ezt nem bírom tovább. inkább kivennék egy garzont, és lennénk el szerényebben mint itt idegek közt. tejem is alig van szoptatni a stressz miatt.
Ja, és tegnap amiért kimertem nyitni a szám amiatt hogy ilyen skáig volt az anyjánál itthon meg nem, akkor azt mondta fogjam be, mert olyat kapok, hogy megzöldülök... mondtam jó, akkor elmegyekk látleletet vetetni, és még annyi köze sem lesz a lányához mint eddg. Mondtam ha elmegyek akkor 2 hetente pár órát láthatja csak a lányát. Mert ezektől függetlenül nagyon imádja. Nagyon.
Ja és még megkaaptam azt is, hogy anyumék állandóan itt lebzselnek, de csak segítenek, kaját hoznak, elvisznek vásárolni, segít a házi munkában, babázik. Viszik a nagy lányomat oviba, hozzák, úszni, tornára hordják... ezzel ellentétben az ő szülei 300 méterre laknak, és heti 1x jönnek át. (Hál ' Istennek).
NA most mitévő legyek?? Csak én fújom fel ennyire? Bele kalkuláltam azt is minden kezdet nehéz, de ez nem álllapot, teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyok...
Értelmes nőnek tűnsz. Épp ezért úgy gondolom, meg tudod ítélni a helyzet komolyságát. Abból amit leírtál, én azt tanácsolnám, hogy költözz el.
Én nem maradnék egy olyan férfival, aki veréssel fenyeget. Akinek ilyesmi eszébe jut, és még ki is mondja, az előbb vagy utóbb, de meg is teszi. Lehet hogy nem most, talán csak 5 megkeseredett év után. Érdemes ezt kivárni?
Ha mégis van értelme ennek a kapcsolatnak, nem fogja veszni hagyni, talán észhez tér, és belátja hogy nem vett részt kellően a család életében. Akkor majd megpróbál hazaédesgetni. Persze semmi nem garantálja, hogy meg is változik majd. De magától meg nem fog változni a helyzet, az biztos.
Egyébként, abból is látszik, hogy csak egy szűk oldalát ismerjük a dolognak, hogy azt írod teljes határozottsággal, imádja a lányát. Abból pedig amit leírtál, úgy tűnik, egy percet sem foglalkozik vele. Miben nyilvánul meg ez az imádat? Ettől függetlenül szerintem az alapján is lehet véleményt alkotni, amennyit megtudtunk.
11:00 vagyok, még valami.
Ennek a kapcsolatnak így azért nincs értelme, mert nem érzed jól magad benne. Mindegy, hogy mik az okok, hogy mennyit tudunk és mennyit nem. Ha boldogtalan vagy, ha szenvedsz ebben a kapcsolatban, akkor ezt Te is, és a gyerekek is megsínylik. Ebben az esetben pedig felesleges tovább húzni. Van aki 50 évet leél a másik mellett, megkeseredve, csak mert egyszerűbb, mint továbblépni. A kényszeregyüttélések tönkreteszik az embert.
Mi a tanulság?
ELŐBB összeköltözni és együtt élni 1-2 évet, UTÁNA szülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!