Összevesztem a párommal és a halott anyját szidtam. Nagyon mérges most rám aminek nem értem az okát hiszen nem tartotta az anyjával a kapcsolatot. Mit tegyek, hogy kibéküljön velem?

Az én párom anyukája sem él már. Állítása szerint rengeteget ivott és undorodott tőle, nem is voltak jóban. De SOHA nem venném a számra a nevét, káromkodás, szidás vagy csúfolás céljából. Hiába nem voltak jóban, de szerette és fáj neki, hogy nem lehet itt.

Nem érted az okát? Nagyon szegény lehetsz lélekben.

Ha folytatni szeretnéd vele a kapcsolatot, őszintén kérj bocsánatot, mond el neki hogy nagyon bánt a dolog.

De ha nem érzed azt hogy mekkora hülyeséget csináltál, ha úgy gondolod nem okoztál ezzel bánatot a párodnak, akkor inkább hagyd menni és keress magadnak mást.

Ez kemény dió. Egymás anyját nem szidjuk, mert ez érzékeny pont, pláne nem szabad heves vita közben, mert akkor elszabadulnak az indulatok és könnyebben meggondolatlan az ember. Nála plusz érzékenységi faktor még az is, hogy nem tartották a kapcsolatot és még az is, hogy az anyukája már nem él. Borzasztó lehet neki ez a két dolog önmagában is, és ha még a párja rátesz egy lapáttal a szidással...

Az biztos, hogy megbocsájtani egy darabig nem fogja. Most teperned kell érte. Minden egyes nap bocsánatát kérni, minden egyes nap bebizonyítani, hogy nem gondoltad komolyan, hogy ezerszer megbántad amit mondtál. Nem csak mondani kell neki, hanem be is bizonyítani, hogy tényleg így gondolod. Idővel majd megenyhül.

Neked meg jó lecke, hogy óvatosan a szavakkal. Előbb gondolkodik, aztán beszél!

Lehet hogy ő is bántalmazott gyerek volt,és még nem dolgozott fel magában minden érzést az anyjával kapcsolatban. Én egyetértek Veled abban, hogy ez kívülálló számára ez nagyon furcsa, érthetetlen dolog. Szerintem a dolognak EZT a részét nem kell Magadra venned, ebben nem vagy hibás. Nekem is sokat vert az anyám és sokszor ma is hónapokon át megállás nélkül iszik, verekedések, rendőri ügyek vannak, terrorizálni is tud. Ha nekem szidják az anyámat, általában le tudom venni, hogy direkt engem akarnak-e megalázni, vagy pedig nem igazán ellenem irányul a dolog. Az esetek többségében nem, és ilyenkor megsértődni sem szoktam. Igen, sok bántalmazott gyerek ösztönösen bűntudatot érez az anyjával szemben, vagy elszalasztott lehetőségek jutnak az eszébe. Ezeknek az érzéseknek egy részét fel lehet dolgozni, de kérdés, hogy ez mikorra sikerül. Énnekem ez soká nagyon kínos érzés volt, és a testvéremmel a mai napig nem tudok igazán jól ilyen kérdésekről beszélni. Valahogy viszont most már nem érzek bűntudatot vagy elszalasztott lehetőségeket az anyámmal szemben, és inkább érdekel a múlt feldolgozása és a külvilág felé való nyitás.

Ha nem úgy szidtad az anyját, hogy direkt azért hogy fájjon neki, hanem csak a formasablont alkalmaztad hátsó szándék nélkül, akkor énszerintem lehet ennek az ügynek egy olyan része, ami miatt nem kell szégyellned Magad, hiszen a múltbeli dogok feldolgozásának terhét mindenképp a párod tudja csak elvégezni, te legfeljebb csak segítheted vagy biztathatod. Nem tudom, mit lehetne tenni, beszélj talán valaki kívülállóval, aki olyan tapasztalatokkal rendelkezik, hogy ilyen témában segíteni tud.