Van olyan a múltadban, amit eltitkoltál a házastársad előtt?

Olyan dolgokra gondolok, amik egyébként nem érintik a jelenedet, nem illegálisak, de valamiért nem mondtad el.

Sajnos nekem van ilyen és szinte minden nap eszembe jut. Pl évekkel azelőtt, hogy a vőlegényemet megismertem volt egy rövid kapcsolatom egy sráccal, aki valaha drogozott. Addigra már 6 éve tiszta volt, lakása, munkája volt, elvégzett egy iskolát. Remek embert ismertem meg benne. Mára már menyasszonya van, családot tervez ő is. Nem mondtam el sose a páromnak meg senkinek sem, mert félek a megvetéstől vagy azt gondolná, hogy tuti elkaptam valamit, mert azt hisze a legtöbben ezt gondolják(ez persze nincs így).

Vagy azt sem meséltem el neki, hogy gyerekkoromban anyám fizikailag bántalmazott, egyrészt nehéz erről mesélni, másrészt az a tapasztalat, hogy nemigen értik meg az emberek, többnyire gyermeki túlzásnak fogják fel, elvégre ki hiszi el, hogy egy 5 éves gyereket kékre-lilára rugdos az anyja, csak mert olyan kedve van. És mindennek folyománya, hogy pár éve összejött minden, az egyetemen buktam egyet, az akkori párom elhagyott anyám teletömött nyugtatóval és addig kínzott lelkileg, míg öngyilkos nem akartam lenni. Hihetetlen volt egyszerre mindent elveszíteni, napi 24 órában rettegni valamitől, ami nincs.

2 hét alatt összeszedtem magamat, elköltöztem, munkát kerestem, anyámmal megszakítottam a kapcsolatot, javítottam az egyetemen és már tudom, hogy nincs az a dolog a világon, amiért megéri öngyilkosságot elkövetni, ma már azt sem értem hogy lehettem olyan ostoba.

Nemsokára esküvő és ezeket mindent magam mögött hagytam, de nem merem elmesélni. Ez hazugság vajon? Gondolom az, de ha elmondom, hogy mikor elhagytak öngyilkos akartam lenni...ettől bárki beijed, egy ilyen pár teher, még akkoris, ha a szakítás csak kis része volt annak, ami miatt oda jutottam(inkább anya tehetett róla, akit még akkoris védtem és szerettem, amikor mindenben a földbe döngölt). Ma már ilyeneket sosem tennék, önálló vagyok, tudom mit szeretnék, kiegyensúlyozottan élek.

Egy kapcsolatba belefér az, ha néhány dolgot nem mesélek el? Úgy érzem hátrahagytam ezeket és nem akarom, hogy a múltam kísértsen.

Nektek van ilyen dolog a múltatokban? Hogy mondtátok el, ha elmondtátok és hogy lehet megtartani magunknak, ha azt véljük helyesebbnek?