Ez nem bunkóság? Vagy minek nevezhető?

A párom szülei már meghaltak és a bátyjával közösen örökölték a házat, és mindketten igényt tartanak rá.

Jelenleg én is itt élek párommal és páromnak a bátyja is velünk van, vagy én vagyok velük ha úgy tetszik.

Párom bátyjának is van barátnője, neki van egy külön lakása, de az elég lepukkant és rossz környéken van, ezért párom bátyja nem szeret odamenni ezért a csaj jön ide mindig.

Jelenleg is itt van, és teljesen le van betegedve, lázas,náthás, stb stb...

Nem tudom,hogy a bunkóság e a jó szó, de annak tartom,hogy van egy külön lakása, ahol igazából simán ellehetne párom bátyával, ha neki nem lennének ilyen igényei, és ide jön közénk, úgy hogy így le van betegedve és körbefertőz mindenkit, holott vele ellentétben párom is és én is dolgozunk, marhára nem szeretnék lebetegedni csak azért mert ő nem képes otthon maradni, meg amúgy sem.

Persze ugyan annyi joga van itt lennie mint nekem, ezért sem szólhatok neki, nem is a jelenlétével van a bajom, hanem hogy így idejön és összefogdos mindent, a lámpát már csak a könyökömmel kapcsolgatom a közös helyiségekben, a "közös" élelmiszerekhez nem nyúlok, inkább mindenből újat veszek.

Pont most szeptembertől kerültem a munkahelyem magasabb pozícióba és bizonyítani szeretnék, nem pedig 1 hét után lebetegedni, ezért is külön mérges vagyok, legszívesebben elmennék innét, de nincs hová, és még legalább 1 év kell,hogy külön lakást tudjunk venni párommal.

Tudom,hogy egyeseknek az a meglátásuk,hogy örüljek annak,hogy én itt lehetek, és örülök is, de nem tudom elhinni,hogy 1 hetet nem bír ki,hogy nem jön ide vagy hogy párom bátyja megy oda, hihetetlen...