Tényleg köteles vagyok ezeket mind megtenni, csak azért mert én vagyok a nő?

Az a baj, hogy korrigálod...

Ha ilyeneket vesz, akkor azzal is etesd. Ha nem hozott el mindent, hogy főzni tudj, akkor ne menj vissza a boltba, hogy kipótold, hanem szépen csinálj magadnak egy szendót a felvágottból, aztán éljen chipsen. (vagy visszamegy ő) Ha pedig koszos marad a tányér miután elmosogat, akkor következő étkezésnél rakd elé a koszos tányért. Ha úgy vannak feltéve a szárítóra a cuccok, akkor meg csak a sajátodat vasald ki, az övét hányd be a szekrénybe gyűrötten.

Jól teszed, hogy még most a sarkadra állsz.

Ha meg ezért szakít veled, akkor is te jársz jobban, nem kell életed végéig cselédkedned + pénzt keresned is őurasága mellett.

Nálunk bevált egyébként a megleckéztető módszer.

Az én kedvesem is azzal volt, hogy ez női munka.

Mondtam neki, hogy akkor a pénz kereset pedig férfi munka, legyen kedves akkor annyival többet keresni, mint amennyit én hazahozok (különösen sápasztó kijelentés volt felé, mert ráadásul majdnem kétszer annyit keresek, mint ő).

Mondta, hogy de hát szívem, ha megfeszülök is, akkor is csak pár ezerrel keresnék többet másodállással.

Persze a beszélgetés után ugyanúgy nem csinált semmit, de kapott egy esélyt azzal, hogy neki nem csináltam meg semmit, nem főztem rá, nem mostam, stb.

Igen voltak a környezetemben olyan nők, akik rögtön azzal jöttek, hogy de így el fog hagyni.

Mondtam nekik, hogy ha ezért elhagy, akkor valószínűleg én járok jobban. Nem vagyok egy férfira sem annyira rászorulva, hogy cserébe cseléd sorba kerüljek.

Nem létszükséglet, hogy legyen mellettem, ha annyira sem szeret és tisztel, hogy normális életem legyen mellette. Anyagilag sem vagyok rászorulva.

Úgy hogy kitartottam a módszerem mellett, és egyelőre úgy tűnik bevált.

Elkezdte ő is csinálni a házimunkát, és amikor olyan húzása van, hogy direkt elront vmit (lehet tudni, hogy szándékos, nekem senki ne mondja, hogy ha háromszor is megkérdez valamit, hogy hogy csinálja, és elmondom-megmutatom neki, akkor sem megy), akkor az is az ő baja utána (ha ehetetlent főz, nekem nem annyira szíven vágó, hogy nem főtt étel a vacsim, ha gyűrött a ruhája, az sem az én gondom).

Egyébként pont egy olyan baráti házaspárnál voltunk nem rég vendégségbe, akik közül a nő szerintem fogadott is arra, hogy szétmegyünk, mikor kincsem örömmel büszkélkedett vele, hogy most már ő is tud húslevest főzni, és milyen jól esik neki, hogy szívesen eszem én is a főztjét.

Szóval nekem bevált, lehet így ridegnek és keménynek tűnök, de szerintem nem attól nő a nő, hogy háztartási robotként funkcionál amellett, hogy ugyanannyit dolgozik, mint a párja.

Tényleg inkább maradnék egyedül, mint hogy hagyjam magam hülyére venni, és csak azért kiszolgáljak valakit, mert ő a férfi.

Az enyém nem ilyen volt, mert nem szültem volna neki, csak útközben kényelmesedett el... A végén én tartottam el a családot, az én nyakamban volt a gyereknevelés és a házimunka. Persze elvárások a részéről voltak, meg nagy sajnálkozások, hogy nem keres csak aprópénzt, viszont nagy kegyese megengedte, hogy nem kell aznap elmosogatnom, ráér másnap...

A mai napig nem bántam meg, hogy vége lett...

Ha szereted, most állj a sarkadra, neveld meg, mert ha gyereked lesz, az egész még rosszabb lesz. És akkor már nem játszhatsz el olyanokat, hogy ha nem viszi ki a szemetet, akkor otthagyod, mert a totyogó belenyúl, és főznöd is kell..

Hajrá, legyél kemény és határozott!

Szívem, persze, hogy szeret, azért is kért meg. Ki ne szeretne egy pótmamit?

Ne haragudj, nem te tehetsz róla. Soha nem fogja megcsinálni, max. ha te dobod ki, és a kompromisszum a folytatás feltétele. Mert egyelőre marhára nem vesz komolyan, ahogy egyik férfi sem veszi komolyan a nőket, mikor kényelmes hely és rend van a sejhajuk alatt.