Hogyan tudnék jó kapcsolatot kialakítani a párom 13 éves lányával, ha a szülei "miattam" váltak el?

Ezt eddig nem írtad, hogy veletek él. Így kicsit más a helyzet.

Légy vele kicsit megértő, de húzd is meg a határokat. Pl. hagyd, hadd vonuljon be a szobájába duzzogni, ha akar. De azt ne engedd neki, hogy csúnyán, tiszteletlenül beszéljen veled.

Éld bele magad kicsit a helyzetébe. Az ő szemében te vagy az, aki miatt az apja felrúgta a házasságát. Az anyja ezért maradt egyedül, és ő most ezért szív itt egy mostohával, aki már rögtön terhes is.

Ráadásul pont ebben a korban.

Nem tudott volna az édesanyjával maradni?

szerintem fogadd el, hogy utál. de te ne utáld, hanem szeresd. tarts távolságot. de hagyd nyitva az ajtót. néha tegyél kísérleteket, hogy megismerd ki ő. ha lepattint ne bánd. és a legfontosabb, hogy hagyj időt az egészre ne sürgesd. de amúgy, ha valaki minket verbálisan üt és mi puhák lágyak maradunk, akkor neki nehéz tovább ütnie. pl ő valami keményet szól, te meg csak puhán azt mondod jól van. vagy meg kérdezed tőle, hogy "valójában mit szeretnél?". erre nehéz válaszolni, ha csak egy nyers indulat van bennünk. ha azt mondja, hogy azt szeretné, hogy te menj el, akkor már van miről beszélnetek. mert elmondhatod, hogy akkor az apja egyedül lenne és csak egy még rosszabb állapot lenne. szóval lehet ő azt szeretné elsősorban, hogy a szülei legyenek együtt, de ez nem jött össze, mert nem miattad romlott meg az a kapcsolat. és akkor a második legjobb mi szerinte? és itt lehet megértheti, hogy talán az, ha az apja is és az anyja is boldog de külön.

esetleg azt is megpróbálhatod majd később, hogy valami segítséget kérsz majd tőle. nem házimunka, hanem ami neked személyesen bizalmasan fontos. szóval valami olyan, ami nem az ő használata, hanem annak a jele, hogy bízol benne és értékeled őt annyira, hogy rábízod ezt a dolgot. pl ha rosszkedved van, akkor elmondani neki, vagy ha félsz a terhességtől, szüléstől. stb. aki valami ilyen bizalmi szálban van velünk azt nehezebben bántjuk.

Én is voltam hasonló szituációban a párom -akkor- 10 éves lányával.

Én nem erôltettem semmit. Eleinte csupa "nem beszélgetôs" dolgot csináltunk együtt, hogy elfogadja a közelségem. (Pl. mesét néztünk) Aztán szép lassan egyre többet beszélgettünk... mindig hagytam, hogy akkor és addig legyen a közelemben, amíg ô akarja.

Éa mindig hagytam, hogy legyenek olyan programjai is az apjával, ahová csak ôk ketten mennek. (Késôbb már ô volt az, aki akarta, hogy menjek én is.)

A te esetedben elég nagy baj, hogy már most jön a közös baba is. Nagylány jogosan érezheti úgy, hogy nem csak az anyja, de ô is le lesz cserélve az apja életében...

Az apának kellene leülni vele és elbeszélgetni, elvégre ô volt a gyáva, aki csak akkor mert kilépni a rossz házasságából, amikor már megvolr az új utód. (Vagyis te.) És így rajtad csattant az egész történet. De a gyereke miatt ezt nem teheti meg, legalább neki ôszintén el kell mondania, hogy a válás nem a te hibád...