Hogyan legyek túl rajta?

Ismerkedtem egy férfival, minden klappolt közöttünk, úgy érzem túl naiv voltam, és bele szerettem.

Bele szerettem egy olyan emberbe aki tudtam hogy nő csábász,és tudtam hogy nem én leszek az aki megváltoztatja,még is hittem benne.

Elhittem minden szavát, azt hogy szépnek gondol, azt hogy velem akar lenni, hogy más nőnek nem mondta hogy komolyan gondolja.

Tévedtem, nem kellett volna elhinnem már tudom, megkíméltem volna magam egy csalódástól!

Az igazság az hogy az eszem mindig azt súgalta hogy ne higgyek neki, míg a szívem meg mást mondott, hogy adjam át neki magam. Jó volt hogy végre egy férfi, szeret, oda figyel rám.Akivel lehet nevetni, viccelődni és komoly dolgokról beszélni.

Ez a kis kapcsolat, még annak sem nevezném nem tartott túl sokáig, mind össze két hétig, és nagyon szégyellem magam. Sírni tudnék amiért elhittem minden kedves szavát.

Az igazság az hogy nem mondanám hogy vége van a kis románcnak de én azt érzem.

Ma reggel föl akartam hívni, de nem vette föl. Na és ő az akinél állandóan hangos a telefon, állandóan nála van, mert fontosabbnál fontosabb dolgok miatt hívhatják.

Nos nekem nem vette fel. Ezért vagyok benne biztos hogy már nem kellek neki, megkapott és ennyi volt a részéről.Viszont belőlem egy jókora darabot kitépett.