Mit tehetnék, hogy végre már ne így érezzek?

Velem is ez volt a helyzet. Mindig az exek meg a vidám történetek... Figyelj 1 mondattal elcsitíthatod és rájön: amikor nagy mesélésben van mosolyogva mondd azt neki: tudod drágám azthiszem nem véletlenül vagy most itt velem és nem ott velük. Hát nem tiszta mázli?

Garantált hatás, nekem bevált:)

"hiszen velem van, engem szeret, mégis akkor, mikor sokat mesélt olyan érzés alakult ki bennem, mintha én csak a haverja lennék, akivel megosztja a csajos sztorikat, és sajnálkozzunk együtt, hogy nem jött össze velük."

Teljesen normálisan gondolkozol és jogosak az érzelmeid ezzel kapcsolatban.

A társad tapintatlan és önző. Nem törődik azzal, hogy ezekkel a történetekkel téged akaratlanul is megaláz, hiszen azt az érzést kelti benned, hogy melletted nem elég boldog, és ezért nosztalgiázik folyton.

Az a normális, ha lezárja a múltat, és nem foglalkozik vele többet. Ha eszébe is jut, akkor nem te vagy az az alany, akire mindezt rá kellene zúdítania.

Veled azt kellene éreztetnie, hogy természetesen ő is élt addig, amíg téged nem ismert, számos kapcsolata volt.

De nálad állapodott meg, mert te vagy az igazi.

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című műve éppen a ti esetetek fordítottjáról szóló gyönyörű ballada feldolgozása: a férfi lelki életének rejtelmeibe igyekszik behatolni az azt is megismerni és birtokolni akaró szerelmes nő. Rajtaveszt, mert ő mögötte is bezárul a "hetedik ajtó".

Ha költői akarok lenni, azt mondanám, hogy ettől akarod magad megkímélni.

Nem akarsz a "hetedik" szobába kerülni.

Őt akarod, és azt, hogy a ti boldogságotokról, életetekről, a jelenetekről és jövőtökről legyen szó köztetek. A társad pedig a többieket zárja be szépen a "hetdik szobába", és dobja el a fenébe a kulcsot.

Remélem, sikerül vele megértetned.

Sok sikert és boldogságot! :D

Lehet ezt úgy is felfogni, hogy azokat a hibákat nem akarja még egyszer elkövetni, és azt sem akarja, hogy te tedd.

Meg úgy is, hogy, ha nem lennél, elkelne ő bizony.

Nekem a legelején ezt csinálta a férjem, én is meséltem neki az enyémekről, de egy bizonyos szinten túl már nem, miután a tapasztalataim, "elvárásaim" elmondtam, én abbahagytam, ő nem. Én viszont szépen megkértem rá, hogy ne tegye, nem vagyok rá kíváncsi, kivel, hol járt, mit csinált, ha lezárta, jó, ha nem, akkor lépek. Megkértem arra is, képzelje el fordítva a helyzetet, talán őt nem zavarná? Többé nem csinálta.

Szerintem ha valaki szeret és tisztel,elég neki egyszer normális,de határozott hangnemben elmondani,hogy ,,figyelj,Drágám,erre nem vagyok kíváncsi,mert rosszul esik",és felhagy vele.A párod tiszteletben tartja a kérésedet,tehát ezt sikerült megoldanotok,már csak magadban kell rendet tenned.Többre kéne tartanod magadat,és kevesebbet rágódnod a múlton,meg összeméregetned magad más nőkkel.Gondolj arra,hogy te így vagy jó és értékes nő,ahogy vagy,különben a mostani párod sem pont téged választott volna.

Egyébként ha tudod,hogy nem szándékosan bántott és megbánta,ideje elengedned a sérelmeidet,mert ha dédelgeted őket,az az igazi kapcsolatgyilkos tényező.