Túlzás lenne ezek miatt külön költözni?

A feleség vagyok, én javasoltam, hogy menjünk külön.

A férjem minden nap dolgozik (most van szezon, ez érthető is). Viszont egy héten ha 2 estét itthon tölt, az soknak számít. Ha nem is épp vmelyik haverjához "ugranak" fel, akkor a szomszéd srácok kerülnek elő. Ilyenkor természetesen kocsma hangulat van, mert másképp nem lehet...

Én ilyenkor megetetem, megfürdetem, elaltatom a kicsiket (mind a hármat). Ha van még kedvem / erőm, pakolászok, mosogatok, hogy ne érjen térdig a kupi. Egyik verzió, hogy "átjön" értem a drága uram, hogy menjek már egy kicsit én is társaságba. Ez a jobbik eset, de igazából nem vágyom rá, jobban örülnék neki, ha a gyerekekkel foglalkozna ő is amíg ébren vannak. Másik, hogy egyszerűen csak előkerül, vacsizik és még kb a tv előtt bealszik. Olyan is volt már, hogy reggel ugyanonnan ugyanabban a cuccban ment vissza melóba... Néha még szóvá is teszi, hogy már megint mennyi mosatlan meg mekkora kupi van.

A probléma másik része, hogy ezek miatt a kis mindennapos bulik miatt hiába keresne jól, gyakran kölcsön kell kérnie ettől-attól (vagy épp nekem, csak én nagyon nem szívesen teszem meg, mert marhára nem az én saramnak érzem) Ugye se a cigi se a sör nem olcsó mulatság. Főleg, amilyen mennyiségben tudnak fogyasztani. Próbálok ésszerűen vásárolni, de így nagyjából szélmalomharc. Kéne a gyerekeknek is egy csomó dolog, de az is csak el van odázva mindig (saját kívánságaimat már nem is említem inkább). Amíg nem voltak a gyerekek igen jól kerestem, tehát így is még mindig max GYED-et kapok, nem mondanám magam "megélhetési anyukának", meg még így is dolgozok éjszaka meg délután ha alszanak. Vígan megélhetnénk úgy gondolom. Viszont ő nem érzi, vagy nem fogja fel, hogy nagyon nem oké ez az életvitel. A beszélgetés nem hoz eredményt... Szóval mit gondoltok, hisztis sárkány vagyok, ha ezek után inkább elvonulnék a gyerekekkel? Így legalább nem várnám állandóan hiába a gyerekekkel együtt. Megélnénk abból, amit kapok, meg a zsebpénzemből, amit a könyveléssel szerzek. Eszembe sem volna lehúzni, és nem is lennék rászorulva. Sajnos a folyamatos csalódás miatt már nagyjából elmúlt részemről minden. Nem mondom, hogy végleg, de ilyen áron inkább nem akarom. Mit tennétek a helyemben? :/