Összevesztem a 16 éves nagylányommal. Szerintetek mi a megoldás ebben a helyzetben? Tényleg én vagyok a túl maradi?

Egyedül nevelem a 16 éves nagylányomat, de ettől függetlenül nagy szeretetben, megértésben élünk. Gimnáziumba jár, jól tanul, nemigen járt el itthonról, esetleg csak ilyen helyi együttesek koncertjeire a barátnőivel, vagy legfeljebb születésnapi házibulikra.

Most viszont, egy fél éve szerelmes egy 20 éves fiúba, aki eleinte tudomást se vett róla, most viszont úgy tűnik, ő is szimpatizál a lányommal. Talán két hónapja mondhatom, hogy járnak, már be lettünk mutatva egymásnak, és a lányom is találkozott a fiú szüleivel.

Pár nappal ezelőtt azzal az ötlettel állt elém a nagylány, hogy mi lenne, ha a fiú itt aludna nálunk valamelyik hétvégén, mert "innen egyszerűbb bejutni a gimibe". Elbeszélgettem a lányommal, elmondtam neki a véleményemet, hogy igazán nem szükséges ennyire sürgetni a dolgokat, lesz még idő mindenre, nem kell rögtön az első csettintésre ugrania. De ő hajthatatlan, senkire sem hallgat és azt mondta, ha én nem engedem, majd átmegy az apjához, ott lesz egy hétvégén, és elviszi oda a fiút, mert ő úgyis megengedi neki. Mondtam neki, hogy gondolkozzon egy kicsit józan ésszel, gondolja át a dolgokat.

Azóta nem beszél velem. Itthon van egész nap, segít a házimunkában, kivasal, elmosogat stb., de nem kommunikálunk, hiába próbálok kezdeményezni.

Szülők! Ti mit gondoltok? Mi lenne a megoldás ebben a helyzetben?