Tényleg az a legjobb megoldás ha elköltözöm?

Nem, nem kötelezettséged, hogy velük élj. Fiatal vagy, előtted a jövő. Úgy kell alakítanod, ahogy neked a legjobb. Ez persze most csúnyán hangzik, de az az igazság, hogy nem a te feladatod megjavítani azt, amit a szüleid elrontottak.

Az én szüleim házassága is egy katasztrófa, nem tudják és szerintem már nem is akarják megjavítani. Ennek ellenére nekem konkrétan anyukám mondta, hogy nehogy otthon maradjak, költözzek, tanuljak az ő hibáikból és csináljam a saját életem jobban. És igaza van. Az a legjobb, amit a gyerek tehet, ha tanul a szülők hibájából.

Persze emellett lehet nekik segíteni, de nem a sajt életed kárára!

Ahogy tapasztalom/látom/olvasom, az esetek nagy részében tényleg nem egészséges a már szintén felnőtt gyereknek a szüleivel élni.

Míg gyerek voltál, nem volt más választásod. Ki voltál téve az ő kényüknek-kedvüknek, sőt, te egyáltalán nem kérted, hogy megszülessél, pláne nem olyan környezetbe. A szüleidnek is volt (lett volna) kötelessége feléd, egymás felé, az esetleges tesóid felé, amit nem teljesítettek. Ne azért legyél hálás, hogy enni adtak, hisz szülőként ez a dolguk - többek közt.

Mondd, azzal, hogy ott vagy, valóban támogatod őket? Valóban miattad van otthon béke? Ugye, nem. Van, hogy az ember, ha fejreáll, se tud segíteni másokon. Akik önszántukból csúsznak le a lejtőn, azt ne akard megállítani, mert alákerülsz, és ránt magával. Nagyon sok fiatal felnőtt úgy éli világát, hogy totálisan leépült már rég a szülei miatt. És hogy miért nem lép? Miért nem menekül? Nem kötelességtudatból, az tuti. Egyszerűen képtelen kilépni a komfortzónájából, tudja, hogy itthon szar, de az már nem kihívás. Összepakolni a cuccot, fogni a spórolt pénzt, elmenni otthonról, és saját lábra állni - na az kihívás.

Gyerekként még szimplán "csak" fáj az, ami otthon megy. Felnőttként viszont már pontosan látod a szülők hibáit. Együtt élni a baklövéseikkel, azzal, hogy a szemed előtt amortizálódnak le és az sem érdekli őket, ha magukkal rántanak téged - na ezt már hosszútávon, ép ésszel elviselni nem lehet. És ez vándorol generációról generációra, mert a legtöbb sz.r körülmények közt élő lány szinte belemenekül egy kapcsolatba végül, és cs.szheti a kitartását a szülei mellett, végül kifog egy olyan fickót, akivel szintén csak a baj van, de akkorra már késő. Születik a gyerek, és az újdonsült szülők ugyanúgy csúsznak le, ahogyan az ő szülei tették. Bár ne így lenne, de néhány kivételtől eltekintve így van.

Ha elköltözöl otthonról, nem csak magadra gondolsz. A jövődre gondolsz, a majdani párodra és családodra gondolsz, mert oké, hogy 22 évesen még tűröd a borzalmakat, de nem lesz mindig így. Ha két felnőtt ember nem tudja rendbetenni az életét, hiú ábránd, hogy neked menni fog. Itt csak az a nem mindegy, hogy közben te is szétcsúszol már fiatalon, vagy neked sikerül-e normális életet élni. Mindenki magáért felelős elsősorban.