Hogy lehet úgy élni, hogy hazudni kell mindenkinek körülöttem?

Munkámban, párkapcsolatban, családnak, rokonnak nem mindent és úgy mondok,ami igaz. Nem akarok bajt meg veszekedést,annyi a gond. Nem saját célú az egész. Nem mondok részleteket, de nem tudom, érthető-e. Párkapcsolatomban csak a munkámat tagadom le, amit még szinte el se kezdtem. Másoknak, meg ha igazat mondanék, utálnának, meg beszólnának,hogy úgy kell neked. Hogy bírnak sokan így élni? Van annyi eszem,hogy tudjam.g kinek mit kell mondani, csak ehhez nagyon nincs kedvem. Legszívesebben lelépnék,aztán máshol kezdenék normálisan valamit magammal. Barátomtól tanultam el ezt a hazugságok sorozatának észben tartását, mert neki szokása, persze nem velem, hanem másoknak,hogy nekünk jobb legyen. Tudja,hogy nekem nem tud hazudni. Ezt a munkát is akkor vállaltam, mikor összevesztünk és talpra tudjak állni. De mire elkezdtem, már kibékültünk. Ezt megoldom, hogy többet nem megyek be, de a többi hazugságommal vagy hazugságainkkal nem tudom, mi lesz.