Annyira cikinek érzem kimondani, bárkinek is (szülők, testvér, rokon), hogy szeretem, de miért?

Velem nem :D 16f

Én is mindig igy éreztem ,sőt a mai napig igy vagyok vele ,de csak a szüleimmel . Jó családból származom ,jó gyermekkorom volt ,de nálunk nem volt szokás ,hogy ölelgessük egymást ,és szavakkal biztositsuk egymást az érzelmeinkről . Sosem voltam az ,aki mondja a telefonba hogy pl .:-Szeretlek Anyuci ! ... Nem szoktam mondani ,pedig szeretem azért :-) .Ellenben a páromnak mondtam/mondom mindig is ,valamint a lányomnak is ! 32/N

Én soha nem voltam az a típus, aki a szeretetével körbejárja a családot. Nálunk mondjuk női ágon mindenki ilyen rideg.. egyáltalán szerintem még sohasem mondtuk ki egymásnak azt hogy "szeretlek", ezt anélkül is tudjuk. Kényelmetlenül érezném magam én is és mondjuk anyukám is. Néha látom ismerősi körben, hogy anya-lánya kapcsolat annyira erőteljes, hogy tényleg látszik rajtuk mennyire szeretik egymást. Őszintén ilyenkor egy picit irigykedem hogy mi nem vagyunk ilyenek, de nem is tudnám így elképzelni magunkat. Nálunk a nők talpraesettek, önállóak. Talán ezért van az hogy például a párom is sokszor gyötör azzal, hogy nem mutatom ki eléggé a szeretetem, és például napközben sem mondom ki ötször hogy szeretem. Egyszerűen nem így lettem nevelve, nálunk ez nem szokás, és nem tudok ezen változtatni.