Nemrég összefutottam az apámmal, aki 15 éve lelépett. Nem akartam látni, nem érdekelt, nem éreztem semmit. Járt már valaki hasonló cipöben?

Én teljesen más cipőben járok, mert mindkét szülőm jelen volt az életemben, viszont apám sose foglalkozott velem, főleg gyerekkoromban hanyagolt el nagyon. Ha neki kellett volna vigyáznia rám, mindig lepasszolt, meg amúgy se volt otthon soha, ha otthon volt, akkor is csak veszekedni tudott mindenért...akkor ébredt rá, hogy van egy gyereke, amikor 18-19 éves voltam. De már annyi sebet kaptam tőle, hogy egyszerűen nem tud meghatni, nem érzek semmit iránta. Amúgy szerintem az zaklatott fel, hogy elhagyott, eldobott magától és nem volt rád kíváncsi. Ezt nehéz feldolgozni, sőt, egyáltalán felfogni is.

Nekem a fiam van u.abban a helyzetben, mint te.Fél éves korában lépett le az apja, most 12 éves. Azért vagy lehangoltabb, mert nem érted, h miért nem szeret. A kedves exférjemnek én legszívesebben kitépném a gerincét és azzal vágnám hátba, mert látom, h szenved miatta a gyerekem.

Az en apukam van/ volt ilyen helyzetben. Az o apja 10 eves koraban lelepett mikor kiment a boltba, de "elfelejtett" haza menni. Es 25 ev utan felkereste apumat, hogy kene egy kis penz abortuszra, mert uton van a tesoja..

Ha egy kicsit idősebb leszel, látod, mennyi rakás sz.r ember van, és már nem fog annyira felzaklatni. Mennyen a g.nnybe.

Én Anyaként vagyok ebben a helyzetben, a gyerek "apja" kismamaként hagyott el minket és annyit nem kérdez mi van velünk, elvan másik nőjével. Bánt a dolog, hogyne bántana, és rosszul esik, hogy leszarja a saját gyerekét. De tudod (tudjátok), én ugy gondolom, hogy az, aki képes elhanyagolni a tulajdon gyermekét, és évekig rá sem nézni, annak inkább -tudom, hülyén hangzik- örülni kell, mert egy olyan "ember", aki ilyenre képes, az jobb is, ha nem részese az életednek. Meg sem érdemli, hogy az legyen. És valószínüleg azzal tett neked a legjobbat, hogy nem mellette, vele nőttél fel, hanem nélküle, és váltál/válsz sokkal jobb EMBERRÉ mint ő. Azon pedig ne csodálkozz, hogy nem érted meg. Nem is kell, ez is csak azt bizonyítja, hogy szinte kisfelnőttként érettebb és normálisabb értékrenddel rendelkezel mint amivel ő sosem fog. Amugy meg hidd el, nem az apukád hiányzik, hanem egy olyan ember, akit te jó, igaz apának gondolsz. De ez nem Te biológiai apád sajnos.