Nemrég összefutottam az apámmal, aki 15 éve lelépett. Nem akartam látni, nem érdekelt, nem éreztem semmit. Járt már valaki hasonló cipöben?

Én is olyan 15 éve nem látott anyámmal futottam össze. Semmit nem éreztem, számomra ő is olyan idegen volt mint bárki más. Nem érdekelt. Elment mellettem ahogy aznap elment mellettem másik 100 idegen ember.

Tudod én úgy vagyok ezzel, hogy akinek én nem hiányzom, az nekem sem hiányzik..

Persze, hogy nyugtalan vagy, mégiscsak az apádról van szó. Hasonló cipő mondhatjuk, én azért úgy egyszer-egyszer találkoztam vele, de lényegében ő sem volt rám kíváncsi soha. 22 éves vagyok, és én sem dolgoztam fel. Pedig volt rá kb 18 évem.

Te döntöd el, hogy akarod-e még látni, vagy ennyi elég volt belőle egy életre. Én az utóbbi mellett döntöttem.

"azóta egyre nyugtalanabb, lehangoltabb"

Ez azért van, mert az ember szeretné megérteni, ami történt vele, de ez egy nagyon nehéz munka a 4 éves kor előtti tartamra nézve. Talán egy kicsit túl korán is ért ez, és összetörtél alatta. Ismerősöm 28 évesen óriási erőfeszítést tett, hogy felkutassa 1 hónapos korában külföldön eltűnt apját. Nagyon fontos volt: a beszélgetést pedig úgy érezte, jellegtelen volt. Valójában nem volt az, mert elkezdte feldolgozni a feldolgozhatatlant, és a tudatalatti (sötét, lehúzó) terület világosodott általa.

17 éves vagy, s a párod 15 éve lépett le?

Ugyan, kedves, "nyeretlen" kétéves korodban már rosszalkodtál?

:-))