Katona párom van. Miért bántanak sokan emiatt?

#22-nek sajnos igaza van. Ez nyílt titok, hogy a hosszabb távollétek alatt félremennek. Nem csak a testiség miatt, hanem azért is, hogy a túl sok streszt és feszültséget levezzék.

Ez persze ritkán derül ki, mivel mindegyik csinálja, így falaznak egymásnak.

Egyébként én sem szeretnék katona férjet. Nem csak a megcsalás miatt, hanem azért sem, mert nekem nem kell olyan, aki parancsra öl.

Szerintem nem baj, ha a barátok normális hangnemben elmondják a véleményüket. Az még nem bántás.

Az én apám is katona. Sosem vett részt az életemben, szülinapokon nem volt itthon, ballagáson, sportversenyen - nem is ismertük egymást. Ehhez jött hozzá hogy megfordult Koszovóban, Afganisztánban, Irakban - bárhol, ahol veszélyes volt. Anyukám egy csomót sírt, aggódott.

Szóval valószínűleg én nem terveznék úgy babát, hogy előre tudom, ilyen életet szánok neki.

Szia!

Én azt tudom neked tanácsolni, hogy ne foglalkozz mások véleményével, hidd el nekik se fenékig tejfel az életük.

Az én férjem is katona. Így fogadtam el a hivatásával együtt. (én ismerősöktől nem hallottam semmit vissza, inkább a családom próbált lebeszélni) Voltak nehezebb időszakok, hónapok amikor külföldön szolgált (Afganisztán, Irak), de én mindig bíztam benne, és volt annyira erős a kapcsolatunk, hogy ezt kibírta. Aztán bár nem terveztük még, de két évvel ezelőtt kiderült, hogy kisbabát várok. Akkor úgy döntött, hogy itthon mard, és többet nem megy misszióba. Én nem kértem, tudom mennyire hivatásként élte meg az előtte levő szolgálatot, de ő döntött így, hogy innentől a család az első.

Figyelj, ha ti úgy érzitek, hogy a kapcsolatotok erős, é kibírja a távolságot, akkor ne érdekeljen ki mit gondol.