Katona párom van. Miért bántanak sokan emiatt?
De, megérdemlik, sőt, csak a legtöbb ember "normális átlagos" életre vágyik. És a mai normális átlagos a vállalkozó, a szakács, az irodai dolgozó (stb.) Nem a katona. És úgy gondolják, hogy persze, valaki várja haza, de ne "én" legyek az.
Érted mit mondok?
"Szerintetek ők nem emberek,és nem érdemlik meg azt,hogy hazavárja valaki?"
-Senki nem mondott ilyet. Egy bántó hozzászólást sem kaptál, mégis azonnal ugrasz. Gondolom a való életben is így lehet. Valójában neked fáj, hogy nincs veled a szerelmed és olyan frusztrált vagy, hogy ott is bántást látsz, ahol nincs.
"Mi is tervezünk babát,de ő nem sokáig akar már katona lenni,mert szeretne a családdal lenni"
-Magyarul szeritetek sem ez a legmegfelelőbb életforma. Akkor miért is várod, hogy mások azt mondják, hogy ez milyen szuper lehet?
"őket nem ítélik úgy el,mint a katonákat"
Soha életemben nem találkoztam még olyannal, aki elítéli a katonákat. Neked üldözési mániád van. Bocs.
"A kérdező kommentje:
Szerintetek ők nem emberek,és nem érdemlik meg azt,hogy hazavárja valaki?Mi "
Azt hiszem, te belezavarodtál ebbe a gondolatba. Senki sem bántott, inkább mindenki biztatott. De te csak nyavajogsz, mintha nem is tudnál olvasni.
Figyelj... ha valaki elmondja a véleményét arról, hogy ő így nem tudna meglenni, az nem hiszem, hogy személyeskedés. Hacsak nem teszi hozzá minimum azt, hogy 'hát te hülye vagy' és mindenképpen el akar téríteni a párodtól.
Valóban legtöbben úgy vagyunk, hogy szeretjük, ha együtt a család.
Vannak olyanok, akiknek tök kényelmes, ha a párjuk ritkán van itthon.
És vannak olyanok, akik toleránsak, és elfogadják, hogy a párjuknak ilyen munkája van, azzal együtt is jól megvannak - ez utóbbi kategória lennél te. Én sem tudom elképzelni ezt a helyzetet, marha nehéz lehet, de ettől még ne vedd magadra a dolgot, én legalábbis nem azt mondom, hogy rossz a választásod. Olyan a választásod, ami neked jó.
12-es válaszadó!
Ha te is lassan 6 hónapja külön lennél a párodtól,valószínű te is ugranál ilyen olyan véleményekre.Én igazából megértést vártam volna,és nem pedig olyan válaszokat,hogy ki tudja,és ki nem tudja elképzelni a külön töltött időt.És jól írtad,mi sem tartjuk megfelelőnek ezt az életmódot,de egyenlőre ez van.
17-es !
Hogy,hogy bírom?A nap 24 órájában csak arra tudok gondolni,hogy mit csinálhat,mi lehet vele.Néha kitudok egy kicsit kapcsolódni,de a gondolataim újra és újra nála kötnek ki.Az a legszörnyűbb az egészben,hogy ott a telefonhálózat elég elavult.Pl.akár hetekig nem tud telefonálni,vagy emailt küldeni,de ennek ellenére ugyanúgy szeretjük egymást,és várjuk a nagy találkozást!Mikor megismertem tudtam,hogy katona,és hogy külföldre is mennie kell majd,de ennek tudatában vállaltam ezt a kapcsolatot,hiszen a szívnek nem lehet parancsolni.Én is szeretném már ha itthon lenne,és az aggódások megszűnnének végre.
Ahogy elnézem, lassan tényleg eljön a ti időtök, mikor végre többet tudtok együtt lenni. Sok boldogságot és ugyanekkora kitartást nektek a jövőre nézve is :)
17-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!