Kinek, mit jelent a szerelem? Mikor mondjatok azt, hogy "szerelmes vagyok"?

Ha valakivel kapcsolatban ezt a kérdést fel kell tenni az embernek, akkor nem szerelmes bele...Szerintem ha az ember szerelmes, akkor azt tudja.

A nagy szerelem állítólag 2 év alatt elmúlik,és más veszi át a helyét, de a szerelem fontos alap. (Sajnos nekem nem sikerült még 2 évnél hosszabb kapcsolatban lennem, ami szerelemmel kezdődött.)

azt majd érezni fogod ha szerelmes leszel énse tudtam elképzelni h milyen még nem jött "ő" de sajnos nem jött össze de még nem adom

fel

1: Nem, hanem a mellkasodban.

A gyomor az a birtoklás helye.

Magadnak akkor mondod, amikor valami nagyon karakteres érzeted van a korábbi közérzetedhez képest - amikor testi tüneteket okoz már a szeretet, izomláz a szívben, mintha fövenyen járnál, mintha úszna körülötted a világ, stb.

Én amikor fogyok - tehát megváltozik a hormonrendszerem - a szeretettől, akkor hívom szerelemnek.

De ha másoknak röviden jelezni akarom, hogy valakivel bensőséges a viszonyom, akkor is mondani szoktam, hogy XY a szerelmem.

4: Szerintem ragaszkodás, félelem. Mert ha nem tudsz élni nélküle, akkor valami hiányt pótol, amit igazából Magadnak kéne megszerezned. Egy olyan képességedet kell kifejlesztened, amihez eddig az illető ÁLTAL jutottál, mert neki megvan, Neked nincs (még).

Ez nem szerelem.

A szerelem az valami plusz.

Hab a tortádon, és nem tojás a tortádba, amit őnélküle nem tudsz megsütni.

4: Ettől persze lehet MELLETTE vonzalom is iránta az érzéseid között, és nem is biztos, hogy érdemes ennyire kianalizálni, hogy ez a vonzalom eléri-e a szerelem szintjét. Ez valóban csak Magadnak fontos, és azoknak, akikkel szintén bensőséges kapcsolatot építesz - elmondom, hogyan értem ezt.

Fiatalnak tűnsz, inkább felnőtt korban van szerepe annak, hogy amikor valakik már összekötötték az életüket, de valójában nem szerelemből, hanem ragaszkodással, támaszkodással vegyes vonzalomból, és akkor elkezdenek szerelmet keresni, és akkor akivel, akikkel szerelmi kapcsolatot kezdenek építeni, nagyon is fontos őszintének lenni a régebbi/többi meglévő kapcsolat lelki tartalmát tekintve.

Nagyon okos a kérdésed, mert ezek az apró önbecsapások teljesen félrevihetik az ember sorsát, mert nem jól döntenek, ha nem mernek őszinték lenni saját magukkal a saját érzéseik tekintetében.

Mindkét férjemhez úgy mentem, hogy nem voltam szerelmes, az egyikhez csak ragaszkodtam, a másiktól meg terhes maradtam.

Volt egy kapcsolatom, akivel nem éltem együtt, azt hiszem belé szerelmes voltam. Mindig vele szerettem volna lenni, mindig érezni. Ha részegen mellettem feküdt, úgy feküdtem, érezzem a leheletét, amikor eljöttem tőle, direkt nem mostam kezet, egy darabig érezzem az illatát,... És az ágyjelenet azt hiszem az mindent megmond. Együtt élni vele lehetetlen lett volna, nem is akartam, mégis odáig voltam érte, és vagyok a mai napig is.

A szerelem szerintem az, amikor az életed értelmét megtalálod, és onnantól kezdve mindent, amit addig tettél, rájössz mért tetted. Az ok, a céltalan életedbe az, hogy ÉRTE teszed, neki szeretnél jót, többet, értékesebbet. Érzed, hogy ezt igényli, értékeli, és viszonozza a másik. A jellemével elvarázsol (nem a TESTÉVEL), és ez a jellem állandósul része az életének. (mély, fix dolog legyen)

Ha ilyen módon jönnek a problémák, akkor sem a másikra fogsz haragudni, hanem a helyzetre, hogy nem voltál képes még több szeretettel, odafigyeléssel fókuszálni rá.

Nem mondanám magam társfüggőnek, soha nem volt hosszú kapcsolatom, de így képzelem el a szerelmet. 22f