Elhívnátok ebben az esetben a "rokongyereket" nyaralni? Az édesanya helyében örülnétek a meghívásnak, elengednétek vagy sem?

A fiam apukája nemrég halt meg, még egy hónapja sincs. Mire megszületett a fiunk már nem voltunk együtt, ő rövid időn belül családot alapított, született még egy fia. Nagyon jó volt köztünk a kapcsolat, igyekeztünk úgy nevelni a gyerekeket, hogy igazi testvérek legyenek. Szeretik és ragaszkodnak is egymáshoz. Mindketten nagyon apásak voltak,így mindkettőjüket nagyon megviseli a hiánya. Azóta is tartjuk a kapcsolatot a feleséggel, jó viszonyban vagyok egyébként vele is. Látom, hogy nagyon megviselte, el szoktam hozni a gyereket, mert egyébként most nem túl sok segítsége van. Ennek örül. Most a fiammal kettesben terveztem egy-két hét balatoni nyaralást, mert felajánlottak egy házat ingyen. Úgy gondoltam elhívnám a másik fiút is, aki egyébként 9 éves. Legyenek együtt, játszanak, legyen valami vidámság.

Két dologtól tartok:

Egyik hogy az én fiamat is nagyon megviselte az apja halála, van hogy éjjel sírva ébred. Őt meg tudom vigasztalni (már amennyire lehet), de a kicsitől félek, hogy nem menne. Hiába jó a kapcsolatunk, ismer, szeret, de mégis. Nála is vannak ilyen esti sírások.

A másik, hogy talán az anyja nem is örülne ha elvinném, de igent mondana, hogy a gyerek jól érezze magát, közben viszont nagy magányos lenne.

Ti mit tennétek beleképzelve magatokat az én félelmeimbe? És mit tennétek az anya helyében, van e egyáltalán értelme megkérdezni?