Ez így micsoda dolog? Vagy tényleg csak én reagálom túl?

Párommal összevitáztunk kicsit reggel, mert abszolút nem becsüli a munkámat. Hiába takarítom ki a házat, ő 10 perc múlva ugyanolyan disznóólat csinál belőle, mint volt. Nem volt komoly veszekedés, csak kinyilvánítottam, hogy rosszul esik. Mosolyszünet van, de azért szólunk egymáshoz.

Az előbb láttam, hogy elment itthonról, nem is szólt. Felhívtam, és mondta, hogy csak az anyukájáékhoz megy át (itt laknak a szomszéd utcában), és halálra meg volt rőkönyödve, hogy miért kellene neki szólni, vagy épp köszönni, ha elmegy itthonról egy félórára-órára.

Én mindig szólok neki, ha átmegyek boltba, anyámékhoz (ők is közel laknak), akárhová.

Nem kell nekem köszöntőt fújni naponta hatszor, de azért egy "elmentem, ne keress" szerintem nem ártana ilyen helyzetekben...

Nem bunkóság ez így kicsit?