Ti költöznétek vagy nem?

Azért ekkora távolság már nem csak pár km és érdemes megfontolni, mérlegelni. Az én családom fele szintén 300 km-re él tőlünk. Nem úgy működik, hogy gondolok egyet és átugrok. Vonattal 8 óra, sokszor megjártuk ezt a távot, semmi értelme nincs. Pénteken szabit kell kivenni, hogy időben eltudjunk indulni, ha vasárnap időben haza akarunk érni, akkor ebédre sem biztos hogy tudunk már maradni. Borzasztó. Amióta van autónk, kicsit könnyebb, bár nem olcsó móka.

Ezen felül tervezni kell, készülni kell a távoli rokon eseményeire, mikor lesz kihagyhatatlan családi kaja, vagy ballagás, esküvő, bármi.

Nem tudod a gyereket csak úgy lepasszolni pár napra, ha beteg lesz, vagy szükségetek van egy kis levegőre, vagy bármi. Nincs a közelben a segítség.

Ha a szüleid megöregednek, akkor meg kell oldanod azt, hogy felügyelet alatt legyenek. Halálra fogod aggódni magadat, hogy mit csinálnak, miért nem veszik fel a telefont, tán valami baj van? Minden forgatókönyv le fog játszódni a szemed előtt, 10 perc alatt, két végigcsöngő hívás után olyan frászt hozol magadra az idős, beteg szüleid miatt, hogy már a rendőröket, tűzoltókat, katasztrófavédőket és a teket is egyszerre riasztanád a házukhoz, egyszóval abszolút NEM könnyű döntés!

Természetesen fontos az, hogy a gyerekeknek biztos hátteret tudj adni, de érdemes mérlegelni, hiszen nem csak néhány évről van szó, hanem az egész életetekről. Én nem akarlak lebeszélni, csak arra próbáltalak ösztönözni, hogy gondolj végig minden élethelyzetet és csak akkor induljatok útnak, ha biztos vagy abban, hogy boldogulni fogtok így is.