Szerintetek az én gondolkodásommal van a probléma? Ha igen mi, kifejtenétek?

A 4. válaszoló vagyok megint.

Nem értettelek félre, csak próbáltam a kérdésedre válaszolni. De lehet nem voltam egyértelmű.

Azt kérdezed, hogy van-e baj a gondolkodásoddal. Szerintem van. És hogy mi az? Az, hogy te most azért érzel így, mert eddig nem sikerült rátalálnod egy olyan lányra, aki a társad lehetne. Viszont hidd el nekem, hogy ha mondjuk ma megismernél egy lányt, akivel minden téren passzoltok, azonnal megváltozna a véleményed, amihez most annyira ragaszkodsz. Én nem hiszek benne, hogy sikerült "kiölnöd" magadból ezeket az érzéseket, csak sikerült nagyon ügyesen elnyomni őket, hogy ne fájjon annyira az eddigi kudarc.

Viszont ha most az újabb kudarctól félve visszahúzódsz a kis csigaházadba, "mert biztos téged is megcsalnának", akkor azzal még csak a lehetőségét is kizárod annak, hogy egyszer boldog légy. (Ne mondd, hogy így boldog vagy, mert ha így lenne, fel se tetted volna ezt a kérdést.) Ez a probléma SZERINTEM a gondolkodásoddal és ezért írtam, hogy nem szabad feladnod/ha már feladtad, értékeld át a döntésed.

4. és 11. vagyok ismét.

Tudod, az a fő kérdés, hogy ez a "valamilyen szinten boldog lehet az ember" neked mennyire elég. Mert csak ez az egy életed van neked is, ebből kell a lehető legjobbat kihoznod.

Elhiszem, hogy félsz az újabb csalódástól, de szerintem ez még nem ok arra, hogy végleg feladd. Főleg nem huszonévesen. Szerintem ha az újabb próbálkozással csak egy picivel is több esélyed van arra, hogy beteljesítsd a vágyaidat, akkor máris megérte a fáradságot. Mert ha idős korodra véletlenül egyedül maradsz, magadat fogod okolni, amiért most nem teszel érte semmit.

Ezzel a hozzáállással saját magad fosztod meg a boldogságtól. Gondold át és próbálj változtatni! Drukkolok!