Szerintetek az én gondolkodásommal van a probléma? Ha igen mi, kifejtenétek?

Miért akarsz csak komoly kapcsolatot? Ha még sosem volt, honnan tudod, hogy most jelen helyzetben arra vágysz?

Ha nem csajozol, akkor hogy lesz komoly kapcsolatod? Az öledbe nem fog hullani.

Magad ellen beszélsz, ha komoly kapcsolat kell, akkor menjél ismerkedni. Ismerd meg magad, fejleszd!

Ha meg be akarsz savanyodni, akkor hajrá!

Azért a 20-as éveidben járva elég korai kijelenteni, hogy "nem jött össze". Összejöhet az még, nem kell lemondani róla.

Lehet, hogy nem jó helyen próbáltál ismerkedni és ezen kéne változtatni. Diszkóba például nem feltétlenül hosszú kapcsolat reményében megy az ember lánya. Nyitott szemmel kell járni, bárhol lehet ismerkedni: iskolában, munkahelyen, buszon, bárhol.

Az is lehet, hogy kicsit lejjebb kell adni az igényekből, mert ha mondjuk a 90-60-90-es szőke cicababákat kedveled, nem biztos, hogy hamar találsz köztük olyat, aki (éppen akkor) komoly kapcsolatra vágyik.

Ugyanakkor ha félénkebb típus vagy, az internetes ismerkedés sem rossz lehetőség. Nekem nem egy ismerősöm talált interneten keresztül párt magának.

Ne add fel!

Annyira jó hogy akad ilyen fiú, az én párom is ilyen. Most leszünk együtt 7 éve, ő is mindig arra vágyott amire te. Neki össze is jött, mert 17 volt mikor rám talált, én pedig 13. Mindketten elsők vagyunk egymásnak. Azóta sem változott a véleményünk arról a dologról, hogy nekünk csak 1 ember kell, egy életen át. Sok mindenki hülyének nézett minket emiatt, kiröhögtek. A régi barátok ellenünk fordultak..ekkor mutatkozott meg, hogy ki is az igaz barát. Azóta jobbnak láttuk, hogy leszarunk mindenkit, nincs szükségünk "barátokra", őszintén? nem is hiányoznak. Itt vagyunk mi egymásnak jóban, rosszban, nem szenvedünk hiányban ilyen téren. Egymás legjobb barátai vagyunk, és az igaz szerelmei. Kell ennél több? Mi megtaláltuk a boldogságot, ne akarják már ránk erőltetni hogy nem vagyunk normálisak, meg betegek vagyunk mert nem akarunk barátkozni a sok csalódástól? Na jó, ezt csak mellékesen írtam el..kijött belőlem.

Szóval szerintem semmi probléma a gondolkodásoddal, SZERINTEM ez lenne a normális felfogás, bár sokan biztos kiröhögnek most is, hogy ilyeneket írok. Nagyon mérges vagyok, ha valaki arról kezd nekem beszélni, hogy kár hogy nem éltem ki magam meg hasonló badarságok. Valaki olyannak született, én ilyennek. Nekem sosem volt szükségem semmiféle kiélésre, én életem párjára, a társamra vártam mindig is. És a legrosszabb, hogy még a párom családja sem fogadja el ezt a "ciki" felfogást. Sokat szenvedtünk emiatt, de már megtanultuk leszarni az ilyen jellemtelen embereket. Csinálja mindenki azt amit akar, de ne szóljon bele más életébe. Ha tudnád hányszor kellett szerepet játszanunk társaságban, az iskolában, hányszor kellett az átlagos csajt, az átlagos felfogást mutatni...szörnyű volt. De biztos vagyok benne, te is találsz majd egy lányt aki pont arra vágyik amire te, ne add fel, egy ilyen értéket nem szabad eldobni magadtól!!!

Ja még annyi, hogy én a gyerek témával vagyok így mint te. Mindig is szerettem volna 3 gyereket. Gyermekkorom óta arról álmodozom, hogy milyen jó lesz ha gyerekeink lesznek. De a szörnyű helyzet, a pénztelenség, a kiszolgáltatottság, a sok szenvedés azt hozta ki belőlem, hogy nekem nem kell gyerek. Minek? Hogy szenvedjen? Ebbe a világba? Az elkeseredettség teljesen felemészti az ember álmait... De gondolj bele, mi van ha a sors fricskája ez pont, hogy nem volt még barátnőd, mert egyik lánnyal sem tudtad volna megvalósítani az álmaidat, és csak azután fog jönni az igazi, ne add fel, lehet így van megírva. Ha 10 év múlva, 10 év múlva fog eljönni, addig is az a tanácsom, hogy járj nyitott szemmel, ismerkedj nyugodtan. És ne aggódj, észre fogod venni az első pillanatban, ha megtalálod az igazit. Azt az érzést nem lehet leírni, érezni kell. Én a páromnál azt éreztem az első pillanatban már, hogy ő az igazi, és nem kell senki más, mindig egy húron pendültünk, mintha egymásnak teremtettek volna. Persze akkor még hülyének nézett mindenki, diákszerelem... na persze.