Szerintetek normális ha egy nőnek nem az az álma, hogy családanya legyen?

Szerintem meg pont a fordítottja a nem normális (mmint az én véleményem szerint), mégsem viselkedek úgy,mint egy hittérítő, hogy aki szül, vagy szülne, azt letámadom, hogy nem normális. Nem az én dolgom, nem nekem szüli, akkor miért is mondanék bármit is? Ha meg még látom is, hogy így boldog, pláne azt gondolom, hogy neki meg ez volt az álma, hogy jövök én ahhoz, hogy ezt ne tudjam elképzelni és még a véleményem is hangoztassam neki??

A gondom nekem inkább azzal van, hogy az anyukák közül sokan viszont nem képesek fordítva gondolkodni, és mint egy mantra fújják nekem is, hogy kell a gyerek, kell a gyerek. Nekik. De nem nekem.

33 éves vagyok, nem nagyon hiszem, hogy ez megváltozna még, hogy akarjam.

Ekkor kérdezik azt, hogy de mi lesz velem, ha öreg leszek és nincs gyerekem, aki patronálna?

Na ez aztán az "önzetlen" hozzáállás, arról nem is beszélve, hogy amikor gyerekmániájukat élik ki, akkor a saját vágyaik kielégítésével foglalkoznak, szóval ha nagyon akarnám, akkor én is az arcukba vághatnám, hogy mennyire önzőek..

De minek?

Kinek mi a jó, ezt kellene a gyerekvállaló ösztön kielégítése mellé még megtanulniuk, és azzal foglalkozni amit maguknak vállaltak.

Meg amúgy nem megjegyezni néha, hogy de jó neked, hogy mindig azt csinálod, amit akarsz.. ;)

Nem "rossz nő", - csak, ahogy látom egy két 50 körüli gyerektelen ismerősömnél: rémes élet.

Amikor már a szokásos ausztrál búvárnyaralást is unja, - ha gyereket lát: átalakul egy elviselhetelenül hülye gügyögőssé, vagy megkérdezi, mit gondol a geofizikáról....

Szóval nincs jó hatással az emberre.