Hibáztam, csinált valaki más is így?

Ez a szülés utáni depresszió.

Azt hiszem kevés kivétellel mindannyian átestünk rajta, mert ez a dolgok rendje, ill. nem ennek kellene lennie, de mivel mi erősek vagyunk, és azt hisszük magunkról, hogy mindent birunk, elérjük azt a pontot, amikor már magunk sem tudjuk, hogy mi a baj, csak nem jó!

Próbálj meg egy kis segitséget találni, akivel kis időre ott lehet hagyni a babát, te meg menj sétálni, barátnővel kávézni, vagy csak leülni egy padra, ahol bele lehet bámulni a semmibe, és nincs kötelezettség, nincs siró baba, nincsene átvirrasztott éjszakák, kialvatlanság, fáradtság, csak te vagy, és egyszerűen jó elengedni magad.

Hidd el, hogy nincs semmi baj, ez normális, és ha hagysz magadnak néha kis időt pihenésre, hamar túl is leszel rajta. Fel a fejjel, minden rendben lesz!

Egyetértek előttem szólóhoz (20:45), annyit fűznék még hozzá, hogy főleg az első gyereknél a leggyakoribb, hogy nem szívesen "adja" őt át a fiatal anya másoknak még egy kis időre sem. Pl. nagyszülőknek. Ám, ha mégis, akkor tele van csupa-csupa LELKIISMERET-FURDALÁSSAL emiatt. Ez is okozhat szorongást, ami egyesekben depresszióként, egyesekben agresszióként, másokban egyéb frusztrációként jön elő. Nem tudom, persze, de akár ez is lehet oka problémádnak. Valahogy ez jutott eszembe, mikor olvastam. Az anya úgy érzi, nem jó anya, s ellensúlyozásképpen saját egyéni igényeit egyre inkább, végül teljesen leszorítja magában. Teljesen természetes folyamat, hogy előbb utóbb váratlan ajtón kopogtat, vagy tör be ez az - egyébként jogos - "önigény".

Ebben az esetben egyszerűen csak azt kell megérteni, hogy életed fenekestül felfordult az elmúlt néhány hónapban. A kezdeti pár hét/hónap az újdonságával még leplezi ezt a gondod, de a későbbi hónapokra már elő-elő bukkan valamilyen alattomos formában. Ha esetleg érzel ilyesmit, én azt tudom javasolni, hogy ne légy kritikus önmagadhoz! Senki sem lesz azzal, hogy megszül egy babát tökéletes szülő, sőt olyan nincs is. S elég nagy balgaság arra törekedni. Igényekkel, hibákkal, s rengeteg jó dologgal teli emberi lény vagy gyerekkel együtt is, pont, mint amilyen azelőtt voltál. Ha ezt el tudod fogadni, akkor talán nem lesznek irreális elvárásaid magaddal.

Az is jó megoldás, ha elbeszélgetsz minél több kismamával, sokan, pláne első gyerekesek vannak így ezzel.

Tudom, ez egy kicsit más, mint amit konkrétan kérdeztél. Csak azért közelítettem meg innen a problémát, mert a depressziót nemcsak hormonok, hanem ilyesfajta szorongás is kiválthatja. Egy gyerek születése egy új családba kihozhat ilyen belső szorongásokat.

De elnézést kérek, ha mellétrafáltam.

De bármi is a kiváltó ok, technikai megoldás szerintem is, hogy szakadj el időnként a picitől (neki sem ártasz vele), s ha rövidebb időkre is, de próbálj visszatérni a gyermek előtti életed szép részeibe, hogy feltöltődj.

Szia!

11 hónapos a lányom. Ismerem az érzéseid:)

Én is gondolkodtam rajta, hogy miért vagyok ilyen. Felhőtlenül boldognak kéne lennem, hiszen van egy gyönyörű és egészséges lányom, szolidan, de megélünk, a párom szeret, kíván, szóval minden tök-tök jó! Igazság szerint boldog is vagyok!

Mégis gyakran előfordul, hogy házisárkány lesz belőlem, és apróságok miatt duzzogok, hisztizek, felkapom a vizet stb. Depressziónak nem nevezném ezt. Inkább attól van, hogy gyökeresen megváltozott az életem. Más lett a "munkám", bizonyos értelemben megszűnt a szabadságom. Rajtam még vannak fölös kilók, kicsit az önbizalmam sem a régi.

Szerintem teljesen majd akkor jövök rendbe mikor újra dolgozni fogok. Ne érts félre nem nyavajgok, mert imádom a gyerekem, és jó vele itthon, csak hiányzik a nyüzsi, az élet többi része.

Vedd lazán a gyerekvállalást. Tudom, hogy én könnyen beszélek, mert én egy olyan munkahely után jöttem el szülni, ahová úgy mentem reggelente, hogy "na megint indulnom kell a börtönbe". Nekem a baba megváltás volt, egy hosszú szabadságnak éltem meg az itthonlétet, mint aki kiszabadul, maga döntheti el, mikor mit csinál, nem kell senkitől kéredzkedni, a munkámat magam osztom be stb. A kórház szoptatási nehézségek miatt nagyon rossz volt, utána minden OK.

Tudatosítsd magadban, hogy a babának semmi baja nem lesz pár óra gyerekvigyázástól, ha megbízható személyre hagyod. Lelkiismeretfurdalás nélkül mehetsz el nélküle is. Én eljutottam oda, hogy a két hetes negyediket jó szívvel otthagytam a kórházban a csecsemős nővérre, (be kellett feküdnünk sárgaság miatt), mert a férjemmel együtt elintéznivalónk volt. A nő is boldog volt, hogy egy kismama így megbízik benne. Rendesen vigyázott rá.

Egyszóval: szemlélet kérdése az egész. Ha úgy érzed, a baba megfoszt valamitől, tisztázd magadban, mitől foszt meg. Légy őszinte magadhoz, így ki tudod találni, mit tégy hogy neked is, meg a babának is jó legyen.

Az ő legfőbb érdeke egy az élettel elégedett anya.