Nagyon lenéz a családtagjaim nagy része, amiért nem akarom megkereszteltetni a majd születendő gyerekemet, sőt még pár barátnőm is, mi ez a társadalmi elvárás, ateistaként persze, hogy nem fogom, mit csináljak?

"Akkor te szerencsés vagy. Sok ezer fiatal nem volt olyan szerencsés, mint te. Mindegyikük ateista háttérrel indult és kereste az élet értelmét magára hagyva egyedül..."

Na épp ez az, hogy szerintem a háttérben nem arról van szó, hogy a szülők ateisták vagy sem, hanem hogy foglalkoznak-e a gyerekkel vagy sem. Nálunk összetartó a család, esélyem sem volt, hogy elkallódjak, hülyeségekbe keveredjek. A tágabb családban senki nincs, aki szektába keveredett volna. Amúgy meg a másik irány is sok esetben (nem mindig persze) előfordul, hogy hívőnek nevelt gyerekek hátat fordítanak a szülőknek és belevetik magukat az éjszakába. Volt kollégám mesélte, hogy a főiskolán a legkönnyebben kapható lányok azok voltak, akik valami egyházi suliból jöttek.

Szóval az, hogy a szülők ateisták, még nem jelentik azt, hogy a gyerek elkallódik meg szektatag lesz, míg a hívőknél sincs garancia arra, hogy nem fog majd drogozni meg részegeskedni.

"Köszi a sok lenullázást. Ez is a toleráns tökéletes ember megnyilvánulása..."

Nem én voltam, én azóta nem pontozok amióta láttam, hogy olyanokat is lehúznak, akik konkrét jogszabályt másolnak be kérdésekhez.

Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel, akinek hátránya származott volna abból, hogy megkeresztelték...

Miféle kárról beszéltek ti? Őszintén, milyen rosszat tanul a gyerek, ha hisz? Nevén neveztek egy olyan dolgot, ami szerintetek nincs is....elgondolkodtató...

32

Nem értetted, amit írtam. Ateista HÁTTÉR-ről írtam. Egy tinédzserkorú fiatalban mindig ott buzog a vágy az élet megértésére, amire választ, útmutatást kell, hogy kapjon valahonnan. Ha otthonról nem kap választ rá, akkor máshol fogja keresni.

Persze, ha az ateizmus nem egyenlő a nihilizmussal (valaki írta a pszichológia is olyan, mint egy vallási rendszer), ha egy nem hívő család valódi értékes tartalommal tudja megtölteni az életét, akkor oda nem kell vallásfilozófia....ezt döntse el mindenki maga, hogy tudja-e a gyermekének ő maga egyedül (a párjával) egy rendszerbe foglalva átfolyatni az élet értelmére vonatkozó tudást vagy sem.

Én már az 5 évesemnek sem tudok máshogy válaszolni a születésre és halálra vonatkozó kérdéseire, csak úgy hogy segítségül hívom a vallást.

De aki nem hisz a lélek továbbélésében, az mint szülő mit fog válaszolni majd a 4-5-6-10-15 éves gyerekének, ha megkérdezi, hogy miért született meg és mi lesz vele ha meghal?

Én amikor forszíroztam otthon a témát 9 évesen, akkor az ateista apámtól válasz helyett pofont kaptam. Remélem nektek más válaszotok lesz majd a gyermekeitek kérdéseire.

33: "Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel, akinek hátránya származott volna abból, hogy megkeresztelték..."

Engem - és még sokunkat - meg zavar, hogy kérdés nélkül meg lettünk keresztelve. Persze fel tudom dolgozni és nem okoz semmilyen traumát, de akkor is bosszantó.

Azt megkérdezném, hogy más vallással is ugyanígy gondolod? Hogy ugyan már, kára nem lesz belőle ha muszlim, ha Krisna hívő, ha zsidó, ha bármi más?

Mit mondanál nekem, ha azt írnám, hogy a férjem indiai (nem az, csak példa), nem vagyok vallásos, de a gyerekünket ilyen-olyan hitben nevelné? Ha jól tudom van nekik olyan rituáléjuk, hogy egy bizonyos korban a baba fejét leborotválják, csak egy tincset hagyva. Utána persze megnő. Mit mondanál, menjek bele, mert semmi baja nem lesz a gyereknek?

Csak azért kérdezem, mert általában aki azt mondja, hogy a kereszteléstől semmi baja nem lesz a gyereknek, azok más vallással már nem ilyen elfogadóak, hogy ugyan már, nem lesz baja a gyereknek tőle....

Ha nincs megkeresztelve akkor meg milyen kára lesz?

Egy másik válasznál írtam a példát, hogy ha valakit húsfalatokkal kínálsz, akkor aki amúgy is eszik húst és vegyes az étrendje, azt nem fogja zavarni, hogy megkóstoljon egy falatot. De egy vegetáriánust nagyon. A vallás a hús, én vagyok a vega, és lécci ne nyomd le a torkomon azt, amit nem kívánok. A gyerekeim nevelését pedig én határozom meg és az apjuk, úgy ahogy a hívő szülőnek joga van este a gyerekkel imádkozni, nekem meg jogom van nem imádkozni.

"Őszintén, milyen rosszat tanul a gyerek, ha hisz? "

Miért kellene nekem szülőként olyan világnézetet erőltetni a gyerekre, amit én nem hiszek el? Én nem tudnám úgy hittanra járatni, hogyha közben otthon a kérdéseire teljesen más választ kap.

35: Hopsz, te is befutottál ilyen későn? :-)

"Ateista HÁTTÉR-ről írtam."

Úgy írsz róla, mintha valami szörnyűség lenne.

"Egy tinédzserkorú fiatalban mindig ott buzog a vágy az élet megértésére, amire választ, útmutatást kell, hogy kapjon valahonnan. Ha otthonról nem kap választ rá, akkor máshol fogja keresni."

Keresse, nagyon jól teszi. Otthonról meg miért ne kaphatna választ az ateista szüleitől?

Azt nem értem, hogy ha a vallásos szülő átadhatja a világnézetét a gyermekeinek, akkor miért olyan tragédia, ha az ateista szülő is lemondja az ő gyerekeinek az övét? Vagy azt várod hogy legyen képmutató és mutassa magát kereszténynek, miközben nem is hisz benne? Mert ha jól értem, ezt várnád. Nem hívő a kérdező, ugyan, semmi baja nem lesz a gyereknek a keresztelőtől. Ó, a gyereknek a hittan se árt.

"ha egy nem hívő család valódi értékes tartalommal tudja megtölteni az életét, akkor oda nem kell vallásfilozófia...."

Miért ne tudná megtölteni???

"Én már az 5 évesemnek sem tudok máshogy válaszolni a születésre és halálra vonatkozó kérdéseire, csak úgy hogy segítségül hívom a vallást."

Nem hívtam segítségül, én elmondtam amit gondolok. Amúgy pár hete láttam egy könyvet, aminek a címe az volt, hogy válaszok ateista szülőknek vagy ilyesmi, meg is fogom keresni, csak mert kíváncsi vagyok, hogy mit írnak benne. Pont erről szól, hogy ateista szülők hogyan válaszolhatnak a gyerekeik kérdéseire, de rohantam, nem volt több időm...

"De aki nem hisz a lélek továbbélésében, az mint szülő mit fog válaszolni majd a 4-5-6-10-15 éves gyerekének, ha megkérdezi, hogy miért született meg és mi lesz vele ha meghal?"

Megoldottam, megmondtam nekik, hogy én mit gondolok. A nagyobb az az én fejemmel gondolkozik ebben is mint minden másban, a kicsi meg most rácuppant a buddhizmusra Merthogy van ám ismeretterjesztő könyvünk gyerekeknek, amiben minden vallást képeken bemutatnak (szerintem az általános ismeretekhez hozzá tartozik a vallások ismerete is) és őt ez fogta meg.

"Én amikor forszíroztam otthon a témát 9 évesen, akkor az ateista apámtól válasz helyett pofont kaptam."

Én meg nem kaptam, és nagyon sok más gyerek sem. Ne a saját apád rossz reakciójából ítéld meg a többi szülőt.

Én úgy gondolom, hogy ne törődj mások véleményével, hiszen Te fogod megszülni, felnevelni, nem ők.Később pedig amikor már nagyobb lesz, úgyis eldönti majd, hogy hisz-e Istenben vagy sem, és hogy milyen vallási nézete lesz.

19 / L

Bocsi, nem olvastam végig minden kommentet. Mi is hasonló cipőben jártunk nem is olyan régen. 1,5 éves a kisfiunk. Mikor megszületett, a szüleim kérdezték, hogy mikor lesz a keresztelő. Mi csak pislogtunk, és közöltük, hogy nem lesz keresztelő, majd eldönti ő, ha felnő, hogy akar-e bármilyen vallást is a magáénak tudni. A szüleim megrökönyödtek ezen. Hogy ez mekkora hülyeség, hogy találhatunk ki ilyet, stb. Anyukám szerint meg KELL keresztelni, mert "ki tudja milyen világ jön még?". Magamban jót nevettem rajta: évszázadok óta nincs keresztényüldözés... Egyébként a családom nem vallásos, nem járunk templomba, sőt! a nagyszüleim is polgári temetést kaptak (ők sem szerettek volna papot "látni"). Így aztán totális képmutatásnak tartottam az egész cirkuszt. Azért kereszteljük meg a kisfiunkat, mert SZOKÁS???? Ellen is álltunk egy ideig, de akárhányszor meglátogattuk a szüleimet, mindig akadt legalább egy megjegyzés ezzel kapcsolatban. (Pogány marad? Mikor keresztelitek már meg? Mi baja lesz tőle? stb...

Mivel régebben nem voltunk túl jó kapcsolatban a szüleimmel, csak egy pár éve rendeződött a viszony, így megbeszéltük a párommal, hogy legyen meg a családi béke, megkereszteljük. Nagy dilemma volt a keresztszülők személyét illetőleg, de végül 2 keresztapja lett a gyerkőcnek. :-)

Persze anyukámék bizonygatták, hogy csak miattuk nem kell megkeresztelni, de azért láttam rajtuk, hogy megkönnyebbültek.

Jó-jó tényleg nem lett tőle baja a kisfiunknak, de akkor is kicsit képmutatás az egész- viszont szent a béke :-)