Nagyon lenéz a családtagjaim nagy része, amiért nem akarom megkereszteltetni a majd születendő gyerekemet, sőt még pár barátnőm is, mi ez a társadalmi elvárás, ateistaként persze, hogy nem fogom, mit csináljak?

8: engem viszont kifejezetten zavar, hogy engem megkereszteltek babakoromban, holott nem is vallásos a család, csak mert "úgy szokás". Hagyták volna inkább ráma döntést, amikor már meg tudom hozni. Nem én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy csecsemőkorában megkeresztelték.

Ellenben akiből annyira vallásos hívő lesz, hogy fontos számára a keresztség, az ne tartsa problémának, hogy hittanra kell járnia vagy meg kell keresztelkednie felnőttként.

Az én gyeerekeim sem lesznek megkeresztelve. Sőt, még templomi esküvőnk sem lesz. Bárki, bárhogy erősködik. Egyszerűen egyikünk sem hisz istenben meg a biblia című meséskönyvben. Akkor minek csináljuk az egészet? Saját magunkat hazudtolnánk meg.

Nálunk még inkább az esküvő a téma, anyu mondta is valamilyen beszélgetés kapcsán, hogy a polgári szertartás az túl hivatalos, de a templomi az olyan széép.

Na hát mi meg úgy csináljuk, hogy a polgári legyen a szép. :)

Ne engedj az elhatározásodból!

11 és 13-as

(8-as voltam)

Megfigyeltem, hogy a generációk szembenállása ebben a kérdésben is ciklikus (mint sok minden másban is).

Nálunk a dédszülők kemény ateisták voltak, a nagyszülők mélyen vallásosak, a szüleim totális nihillisták én pedig az ő ürességüket látva szükségszerűen újra a hitben találtam meg az élet értelmét.

Úgyhogy szerintem számíthattok rá, hogy a gyermeketek később fogékony lesz a hitre. Könnyítsétek meg az útját, mert kívülről érkezni felnőtt fejjel egy ilyen közösségbe ezerszer nehezebb már...

Csak ennyit akartam írni.

Azzal viszont mélységesen nem értek egyet, hogy nektek támadnak és szentbeszédeket tartanak a mennyről meg ilyen hülyeségekről. Nyugodtan vágjatok vissza.

17: "Úgyhogy szerintem számíthattok rá, hogy a gyermeketek később fogékony lesz a hitre"

Az ő döntése lesz én meg tiszteletben tartom.

És ha ő is mérges lesz majd ránk, mert minek kellett megkeresztelni, ha nem is vagyunk vallásosak?

Amúgy én az őszinteség híve vagyok, ha nem tudok tiszta szívemből hinni, akkor nem szabad a gyerekem előtt megjátszani magam.

"Könnyítsétek meg az útját, mert kívülről érkezni felnőtt fejjel egy ilyen közösségbe ezerszer nehezebb már.."

És ha nem akar majd ilyen közösségbe tartozni, hanem buddhista meditációkon vesz részt?

Ha pedig majd később keresztény vallásos közösséghez akar tartozni, akkor ne érezze nyűgnek, hogy meg kell felelni a követelményeiknek.

Azt viszont meg akarom neki tanítani, hogy ha egy közösség a szülei döntése miatt ítéli el vagy nem fogadja be (mert csecsemőként nem volt megkeresztelve), akkor ahhoz a közösséghez nem érdemes tartozni, mert nem értékelik, hogy ő közéjük szeretne tartozni. Az ilyeneknek fordítson hátat mert képmutatóak és keressen olyan közösséget, ahol szeretettel és nyitottsággal fogadják, támogatják abban, hogy a gyülekezetük tagja legyen. Mert EZ lenne igazi keresztényi, nem pedig a kirekesztés.

Ne a családdal foglalkozzatok, ha a pároddal egy véleményen vagytok, tegyétek azt, amit jónak láttok!

Igaz, már ez sem úgy működik, mint régen, de akkor is egyfajta fogadalom-tétel, fogadalmat kell tenni, hogy vallásosan neveled majd a gyereket. Ez a ceremónia része. De ha nem érdekel az egész vallás, és tudjátok, hogy nem fogjátok ezt nyomni belé, akkor felesleges az egész. A lehetőséget meg kell adni majd a gyereknek, ha nagyobb lesz, ha akar, keresztelkedjen meg, olvasson Bibliát, de ráerőltetni nem kell. Ha mindkettőtök ateista, felesleges az egész hercehurca.

Én is meg vagyok keresztelve. De nemigazán érdekel az egyház. Mondjuk úgy, hogy egyáltalán. Amikor iskolás lettem, én is elkezdtem járni hittanra, kipróbáltam, nem jött be, otthagytam. Utána jöttek az egyházi felek, hogy miért nem járok hittanra, miért nem járok templomba, miért nem komfirmálok, miért nem jártam az előkészítőbe, miért nem veszek részt az egyházi programokon, de hát egyháztag vagyok. Igen, de nem én kértem! Ne kötelezzen engem rá senki! A szüleim se köteleztek, akkor nehogy már a papok meg a gyülekezet tagjai kötelezzenek! Majd ha akarok, elmegyek, ha meg nem járok, hagyjanak, mert valószínűleg azért nem, mert nem akarok, nem azért, mert nem tudom, merre van a templom! Ez pont olyan, kérdező, ahogy te is írtad, utálom, ha valami olyat akarnak ledugni a torkomon, amit nem hiszek.

ezen kívül roppant erőszakosak, és képesek heti szintem megállítani, hogy miért nem járok. Nem vagyok már gyerek, el tudom dönteni, hogy akarok vagy sem.