Nagyon lenéz a családtagjaim nagy része, amiért nem akarom megkereszteltetni a majd születendő gyerekemet, sőt még pár barátnőm is, mi ez a társadalmi elvárás, ateistaként persze, hogy nem fogom, mit csináljak?

19

Ha a világ és az ember ideális és tökéletes lenne, akkor igazad lenne...de sajnos én nem tapasztaltam meg, hogy létezne bárhol is olyan emberi közösség, ami a másik embert a valódi értékén kezelné és őszinte nyitottsággal tudná befogadni az idegent. Ez igaz minden vallási közösségre de igaz a családra, a barátokra, a munkahelyi a játszótéri és hobbi körökre is.

(Én amúgy megjártam sok tucat hívő közösséget az összes nagy vallástól a sok kicsi szektáig és alternatívákig, úgyhogy van benne tapasztalatom, ezért is mondom, hogy nagyon nehéz volt az út egyedül mindenfajta biztos támpont nélkül és hiába vagyok éppen valahol örökké kívülálló fogok maradni sajnos)

Nemcsak a te, hanem a GYEREK torkan se probaljak ledugni a vallast!

A gyerek, majd ha felno, eldontheti, hogy kovet-e egy vallast, vagy sem. Ha igen, majd elmegy es megkeresztelkedik maga. Van nem egy olyan kereszteny felekezet, melyeknel a csecsemokorban tortent keresztelo nem is szamit, mert azt nem sajat akaratabol tette.

Apám keresztény, a legjobb barátom pedig Izraelből származó zsidó. Mindketten a normális vallásosakat képviselik. Hisznek benne, de nem erőltetik másra. Kérdésre mesélnek, de nem agitálnak.

Amikor bemutattam őket egymásnak, apám elvitte a környékre megmutatni neki (az izraeli vízhiányos táj után neki élményszerű volt az itteni dús növényzet, változatos építészet). Egy templomhoz is odaértek, apám barátságosan invitálta, hogy szívesen megmutatja belülről, úgysem látott még ilyet.

Vonakodva beleegyezett. Bementünk, egy festménysorozaton Jézus története. Apám elmagyarázta melyiken mi van, én tolmácsoltam. Végigmutogatta a szenteket, az ólomüveget, az épület építészeti stílusát, stb. A srác érdeklődve hallgatta, nézelődött. Kifelé megszagolta a szentelt vizet, mert hallotta róla, de nem tudta elképzelni, miből lehet :)

Kb. egy évvel a fenti történet után szóba került a templomlátogatás. Akkor döbbentem meg:

- Tudtad, hogy a vallásom tanításai szerint nem léphettem volna be más vallás szentélyébe?

- Tényleg? De akkor hogyhogy mégis bementél?

- Apukád annyira aranyos és lelkes volt, hogy nem volt szívem nemet mondani. No meg mi Jézusról nem tanultunk, kulturális szempontból érdekelt a története, a kultúrátok úgyis keresztény alapokra épül, így legalább jobban megértem.

Mint kiderült, a szoborállítás nem szokás a zsidó vallásban, ők bálványimádatnak tartják és kerülendő dolog.

Szintén ő egyszer közölte, hogy ha a férjemmel gyerekünk lesz, szeretne a keresztapja lenni. Néztem okosan, hogy hahó, én ateista vagyok (technikailag keresztény, mert 6 hónaposan nem sok beleszólásom volt), ő zsidó, hogy gondolta ezt?

Hát izé, ugyanaz, csak valláson kívüli verzióban. Majd csinálunk egy saját magunk által kitalált szertartást és ugyanabba a szerepkörbe kerül, mint a keresztapa, vagy egy tiszteletbeli nagybácsi.

A hozzá és apámhoz hasonló vallásos embereket tisztelem, mert hiteles, amit látok.

A kiarakatvallásosok viszont korán elriasztottak a vallástól a szavaik és a tetteik ellentmondása miatt.

A fenti barátommal beszélgettünk egyszer istenről, hitről, világegyetemről. Mondtam, hogy talán a pszichológiát mondanám, az is egyfajta rendszer, mint a vallás. Mondta, hogy ezzel egyetért, náluk is van néhány rabbi, aki levezette, hogy a pszichológia és a vallás ugyanaz, csak más-más szemszögből. Istent akár nevezhetjük kollektív pszichének, tudatnak is.

21: Nem érdekel, hogy mennyire nehéz volt a te utad, mindenkinek a sajátját kell járni. Nem vagyok jövendőmondó, hogy lássam, a gyerekem majd 20 év múlva milyen irányba fordul. Ugyanannyi esély van arra, hogy mérgelődik, hogy miért kereszteltettem meg, mint arra, hogy azért mérges, hogy miért nem kereszteltettem meg.

De legalább tiszta a lelkiismeretem, azt tudom neki mondani, hogy a te döntésedet tiszteletben akartam tartani.

A közösségekről változatlanul fenntartom a véleményem, majd ha akarja, akkor talál olyat amelyik elfogadja, ha pedig kereszténynek nevezik magukat és képmutatóak, kirekesztőek, akkor azoknak intsen be mielőtt hátat fordít, mert nem érdemlik meg.

Ilyen egy kedves privát levél, amiből süt a megértés és szeretet, mert nem kereszteltetem a gyerekeimet:

"A férjed helyében a szart is kiverném belőled.

Neked nem gyerek, hanem egy golyó kell.

Hülye idióta. "

Tiltottam a levélírót, nem kell válaszolnia.

25-re

Csak tudd, hogy sok-sok szekta és gyógyító fogja kivetni a gyermekedre a hálóját és ha egyikbe-másikba belekerül, akkor abba könnyen belerokkanhat. (ezernyi történetem van erről a sajátomon kívül). Úgyhogy szerintem jobb egy megbízhatóbb nagy vallás mellé tenni egy x-et, hogy megvédd legalább ettől a veszélytől...

Na mindegy, nem agitálni akartam, csak mutatni, hogy van rossz oldala is a hozzáállásotoknak.

Akkor te szerencsés vagy. Sok ezer fiatal nem volt olyan szerencsés, mint te. Mindegyikük ateista háttérrel indult és kereste az élet értelmét magára hagyva egyedül...

Köszi a sok lenullázást. Ez is a toleráns tökéletes ember megnyilvánulása...